Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Engelsz (Angyal) János: Az új-szövetség görög nyelve
AZ ÚJ-SZÖVETSÉG GÖRÖG NYELVE. MÁSODIK RÓSZ. S zokás a nyelvet, mint valami meglevőt, mint gondola- taink kifejezésére szolgáló kész eszközt tekinteni. Kii- lönösen, ha a mai nyelvről van szó, ezt valami egy- séges, különbségeket meg nem engedő egésznek szokták tar- tani. De a míg ezt teszszük, addig nincsen tiszta fogalmunk a nyelvnek mivoltáról és életéröl. Már rég megállapították bölcselő nyelvészek, hogy a nyelv nem befejezett mű, hanem eleven erő és ׳működés. A mai nyelvészet a nyelvet mint beszédet vizsgálja, s mindenben az igazi forrásból, a beszélt nyelv megfigyeléséből indul ki.»1 E szavakat a görög nyelvre alkalmazva, meg kell jegyez- nőnk. hogy a görög nyelv (mind az irodalmi, mind a külön- féle görög nyelvjárás), akkor, mikor a ylüaax xoívr״ a görög népnyelv (az a potiori macedóniainak elnevezett dialectus) keletkezett, élő nyelv volt, mely a nyelvalkotás hatalmas té- nyezöinek behatása alatt alakult át a görög prózai nép- nyelvvé. A nyelvalkotás e hatalmas tényezői, melyek Hellasz klasszikus nyelvéből, az összes görög nyelvjárásokat bele- vonva, megalkották a görög népnyelvet és ennek alapján az 1 Simonyi Zsigmond. A magyar nyelv. Budapest, I. köt. 187. 1. — A magy. tud. Akadémia e két kötetes kiadványa megérdemli, hogy minden müveit magyar ember minél behatóbban tanulmányozza.
