Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Rézbányay József: A kereszténység hatása a jog fejlődésére

■M

— 329 —

menő különbség volt a szabad születésű és a felszabadult között,1 a cives és a latini,1 2 a eives és a peregrini között!3

Mindez Justinianusszal, a keresztény törvényhozóval enyé- szett el egészen.

De megszüntette a kereszténység a nemzeti aemulatiót és a separatismust is, az emberiség egységéből indulván ki és a különféle nemzetek összességében egy nagy keresztény esa- ládot látván, melynek különféle li:ti, nemzetiségei vannak, és a nélkül, hogy az egyes nemzetiségi határokat ignorálni akarta volna — sőt nagyon is figyelembe vette — létrehozta a népek egységes solidaritását, kimondván, hogy Istenben mind egyek vagyunk és hogy «nincs zsidó, sem görög; nincs rabszolga, sem szabad, nincs fi, sem nö»; 4 hogy az emberi természet minden emberben egy és ugyanaz, bármennyire is külön- bűzzenek egymástól individuális minőség, faj, nemzetiség vagy állami forma tekintetében. Az emberi természetet mind e különlegességek nem érintik. Ez egy és ugyanaz marad sze- gényben és gazdagban, munkásban és úrban, rómaiban és görögben, szabad születésűben és felszabadultban. Mind Isten képére vannak teremtve; mind ugyanazokkal a szellemi és testi erőkkel bírnak, mindnyájoknak egy a czéljok, melyet az isteni Gondviselés vezetése mellett kell majdan elérniök. Tehát az emberek bárhol éljenek, bármely törzshöz, nemzetiséghez vagy államhoz tartozzanak, mind azon egy Isten gyermekei, egy és ugyanannak az egésznek tagjai, melynek legfőbb ura és kormányzója Isten; és a kapocs, mely őket így összeköti, az emberi természet egysége, származásuk és végczéljuk azo- nossága. Azért kötelessége is minden embernek, hogy ez egy- ség és összetartozás tudatát megőrizze lelkében. Bármily sokat tartsanak is nemzetiségökre, állampolitikai szerkezetökre és

1 Prine. 1. de ingen. (I. 4.) — § 1. cod. — L. qu. II. obsequ. (XXXVII. 15.) Gai. §§ 10-48. § 53. Tit. I. de ingen. (I. 4.), de liber- tin (I. 5.)-׳ Gai. HI. § 56.

s Hostis enim apud maiores nostros is dicebatur, quern nunc peregrinum dicimus. Cicero i. m. I. 12, 37.

4 Gal. III. 28.