Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Kiss János: Ázsia világossága és a világ világossága

— 320 —

Ilyen szeretetet kíván Krisztus Urunk, ez pedig messze túlhaladja a Buddha által hirdetett szeretetet.

Továbbá messze fölülmúlja a keresztény erkölcstan a buddhistikus tant abban is, hogy a nőt a férfival egyenlő méltóságba helyezi s azzal egyenlően hivatottnak állítja a mennyei boldogság elérésére, míg Buddha azt tanítja, hogy a nö arhattá nem lehet mindaddig, míg előbb valamely jövő életre férfinak nem születik. De hogy mi az alapja e tannak, azt a buddhismus meg nem mondja.

Nagy hátránya a buddhismusnak az is, hogy csak azt számítja tulajdonkép a tan hü követői közé, a ki szerzetesi életet folytat. Csak a biksu, a ki a világtól leljesen elszakadt, a ki nem dolgozik, a kinek semmije nincs, a ki családot nem ala- pit, csak ez a valódi buddhista, csak ez lehet arhattá s csak ez re- mélheti holta után a Nirvánát, llykép a buddhismus, hogy többet ne mondjak, épen nem barátja a családi életnek,ellenszenvvel van a házasság iránt, erről positive nem is intézkedik, nem rokon- szenvez a munkával, nem a tudománynyal, nem a művé- szettel, nem az elöhaladással, nem a közönséges emberi élet- viszonyok követelményeivel.

Ellenben a kereszténység, bár ajánlja a szerzetesi életet s a családos élet felett magasztalja, mindazáltal az evangé- liumi tanácsok követésében kivételes állapotot, kivételes töké- letességet lát, mely az emberek többségének nem szó]. E mellett pedig azt tanítja, hogy mindenki, legyen bár szerze- tes vagy éljen, mint mondani szokás, a világban, a legnagyobb tökéletességet is elérheti. A munka a kereszténységben meg van parancsolva, meg van szentelve s fel van magasztalva Krisztus Urunk munkás élete által. llykép a keresztény val- lás úgy azokról, kik a világtól elvonultan akarnak Istennek szolgálni, mint azokról, kik a világban élnek, kellőkép gon- doskodik; a házasságot szentségi méltóságban s az egység és a fölbonthatatlanság két gyöngy-tulajdonságával ékesítve őrzi, a munkát sürgeti, a tudományokat és a művészeteket ápolja, a művelődést előmozdítja s a közönséges emberi élet- viszonyokról áldólag gondoskodik.

Végül, hogy befejezzem az összehasonlítást, a kérész-