Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Kiss János: Ázsia világossága és a világ világossága

־vH..■!. ׳־7'■T

dítések s mint ilyenek :1 tiszta buddhismus megítélésénél két- ségtelenül mellőzendők.

IV. A buddhismus és a kereszténység

Értekezésem ez utolsó részét, úgy hiszem, nagyon rö- vidre szabhatom, mert egyrészt Buddha tanának főbb voná- sait igyekeztem annyira előadni, hogy azokból a buddhismus megismerhető; másrészt meg Krisztus Urunk valóban ma- gasztos és dicső tanát mindegyikünk jól ismeri s azért azon- nal látja, hogy a kereszténység a buddhismus felett oly magasan áll, a mennyire Isten szava a bűnbe esett ember magára hagyott elméjének szüleményét túlhaladja.

Valóban, nemcsak nagy merészség, a buddhismust a kereszténységgel oly czélból összehasonlítani, hogy amaz en- nek vetélytársául vagy egyszerűen társául tűnjék elő; nem- csak káromló vakmerőség a buddhismust a kereszténység felett vagy ennek rovására dicsőíteni és ajánlani; hanem a keresztény lélekre nézve kínos az ily összehasonlítás és me- rénylet Isten legfényesebb müve ellen s minden tárgyilagos bírálónak be kell vallania, hogy míg a kereszténység a val- lás ideálja, a legtökéletesebb vallás, melynek minden egyes mozzanata lélekemelő és nemesítő, addig a buddhismus a vallás egyik legsilányabb alakja, az ember vallási igényeinek legszegényesebb gondozója s épen nem alkalmas arra, hogy az embert nemesítse, de igenis arra, hogy a kétségbeesés örvényébe sodorja.

De eszközöljük a sokak által sürgetett összehasonlítást bizonyos természetes egymásutánban.

I. A mi a hittant, a dogmatikát illeti, a buddhismusnak először is nincs istene, miért is az egész rendszer minden egység, összefogó kapocs nélkül szűkölködik, egészen élettelen, vigasztalan s minden jó forrását szomorúan, kínosan nélkü- lözi. Ilvkép megsérti az emberi észt és az emberi szívet. Az észt, mely természetes erejénél fogva képes és hivatva van Istent megismerni; valamint a szívet, mely Istenért van te- remtve s nyugtalan, kielégítetlen, míg csak Istenben meg nem- 315 —