Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Kiss János: Ázsia világossága és a világ világossága

— S12 —

Először részvétet minden ember, sőt minden állat, minden élő■ iránt, mert minden ember és minden élő véges, változékony és nyomorban van. Másodszor azt a törekvést, hogy Buddha felfogását kiki terjeszsze, tehát hogy a biksu folyton prédikáljon, az upasaka pedig saját hatáskörében, pl. mint családapa vagy jóbarát, hasson másokra ily irányban. Harmadszor ugyancsak a buddhismus terjesztésére bs megszilárdítására templomokat (dágobák) és imaházakat (vihárák) építsen az, a ki teheti. Negyedszer az upasaka a hiksuknak alamizsnát adjon, hogy a biksu-állapot lehetővé tétessék. Röviden, a buddhistikus szeretet részvét a szenvedők iránt s olyatén törekvés, hogy a buddhismus terjedjen és így minél több szenvedő lény megszabaduljon szenvedésétől, magától a léttől.

Ez a szeretet parancsolja, hogy mások, kivált a szegé- nyék, az árvák és az utasok iránt könyörületesek legyünk; hogy élőt meg ne öljünk, se fájdalmat ne okozzunk élőnek.

Ily részvétnek és szeretetnek kiváló példáját adta maga Buddha, ki, mint monda, már századokkal előbb a Nirvánába térhetett volna, de hogy másokat tanítson, önön szántából újra számtalanszor született, sőt egyszer hősies elhatározással egy szoptatós tigrisnek adta magát eledelül.

Ez a buddhistikus szeretet több tekintetben paradoxon- nak tetszik.

Először: Buddha szerint az emberi lét, maga a lét, tel- jesen rossz. Ezért az ember nem is szeretheti önmagát, hanem inkább maga megsemmisülése után vágy s erre tör. Hogyan szeretheti már most embertársait és a többi élőket, ha ezek is teljesen rosszak s bennök semmi jó, semmi kívá- natos nincsen ? Hogyan szeretheti azokat, a kik kevesebbet érnek a semminél, a kik léténél a semmi jobb ? Hogyan tő- rödhetik sokat azokkal, a kik a semmibe fognak visszatérni ?

Másodszor: A buddhismus harmadik fenséges igazsága azt sürgeti, hogy az ember minden indulatot elfojtson, tehát úgy a gyűlöletet, mint a szeretetet, mert hiszen épen az indula- tok tartják fenn a létet s vele a szenvedést. Hogyan lehet tehát a szeretetet mégis parancsolni?

Nem is érthető, hogyan jutott a jó Siddharta a Nirvá-