Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Dudek János: Lessing bölcs Náthánja
bölcs Náthán egész tartalma. A zsidó Náthán egész szereplése, cselekvése, beszédei, oly nemes képben vannak feltüntetve, hogy a kereszténységet és az izlámot képviselő többi személyek a drámában eltörpülnek melette s az olvasóban annyi rokonérzést kelt, hogy annak arra a következtetésre kell jönnie, mikép a zsidó vallás, mely ily nemes, kifogástalan jellemeket nevel, a milyen Náthán, páratlanul jó, tehát olyan, a melyet minden embernek követnie kell. A kereszténységet és az izlámot kép- viselő személyek jelleme nem is hasonlítható hozzá: mindazon- által még az izlám is elöbbrevaló a kereszténységnél, ez czuda- rul le van hurrogatva. Ebből, mellesleg legyen mondva, megérthetjük, kik által lett oly híressé ez a bölcs Náthán ? A bölcs Náthán cselekményének azonban így kellett kiala- kulnia. mert ezt kívánta Lessing czélja, a melyet vele el akart érni. Testvéréhez Károlyhoz írt levelében jelzi, hogy a bölcs Náthán tartalma analógiában van saját akkori személyi körül- ményeivel. Lessing Wolfenbüttelben mint könyvtáros két irányban volt elfoglalva, gyűlölte a kereszténységet, természetesen a lu- theranismus keresztyénségét, mert ebben nevelkedett — és kiiz- dött az adósságokkal; ez a kettő maradt meg sokat hányatolt pályájáról élete utolsó éveire, a melyeket visszavonultan a könyv- tárban töltött. Az előbbi irányt adott munkáinak, az utóbbi ösztönt, hogy dolgozzék. Elve szerint: wenn mir am Ende die Theologie ebenso lohnt, als das Theater — az előbbire mint visszavonult életmódjának megfelelőbbre adta magát s kiadta a híres wolfenbütteli töredékeket, Reimarus müvét, melyben a kereszténységet ostromolta. 1777-ben SchumannHannoverából és a senior Gőze Hamburgból megtámadták iratát. A lutheránus theologia természetében rejlett, hogy az ellenfelek Lessing ellenvetéseivel nem tudtak boldogulni. Géniális gorombaságok váltakoztak mindkét részről, míg 1778-ban a rendőrség közbelépett s az ügy az egyházi gyülekezet elé került. Lessingnek könyvtári állása megingott, pedig azt nem szerette volna elveszíteni. Hogy tehát hallgatása által az ellen- fél győzelmét ne látszassák elismerni, másrészt a szükséges
