Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Vucskics Gyula: Három helytelen és három helyes műszó

alakja. Használjuk azért a haldoklók szentségeit, vagy az utolsó szentségeket.

E sorokkal tulajdonképen egy más, dogmatikailag hely- télén kifejezésre óhajtom felhívni a figyelmet, és ez : a vér- nélküli áldozat. A kis iskolás gyermek is tudja, hogy a szent- miseáldozatban az Űr Jézus legszentebb vére, melvlvel az emberi nemet megváltotta, valósággal, lényegileg jelen van; s a fentebb említett, általánosan használt kifejezés mégis tagadja ezt. Nagyon jól tudom, hogy mind a pap, mind a hívő nép ez alatt azt érti, a mit a bold. eml. Tárkányi éneke oly szépen és helyesen fejez ki: «Ámbár itt nincsen vér- ontás ...» De ne legyünk lusták, hanem mondjuk ki egészen : vérontás nélkül való (és nem nélküli!) áldozat. És vigyük be ezt a katekizmusokba is, mert különben soha sem lesz ki- küszöbölve. Ez is csak rossz fordítása a német «Unblutiges Opfer»-nek. Ez sem szerencsés szó ugyan, de az unblutiges mégis mást fejez ki, mint az ohne Blut.

Még egyet. Egyik liberális napilapunk ismertette a múlt nyáron Walter derék imakönyvét. A megérdemlett dícsérés után ezeket mondja: Nem értjük, miért használja a szerző állandóan a rózsafüzér szót, mikor ez rossz is, de meg a nép sem érti, legalább nem használja s mikor van nekünk erre igen jó népies szavunk: az olvasó. Nagyon igaza van.

Vucskics Gyula.

— 236 —