Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Fábián János: Egység és változatosság szent-beszédeinkben
206 állapítsuk meg az egész évi szent-beszédek tervezetét. Azt alig kell e szerint mondanom is, hogy ezen terv készítésénél nem az önkénynek, nem ez vagy amaz igazság iránt táplált előszeretetnek vagy bármily okból származó idegenkedésnek, hanem egyes egyedül az egyházi év fent érintett szellemé- nek. e mellett a hívek különös lelki szükségeinek s az egy- ház ama parancsának kell irányadóul szolgálnia, mely köve- teli, hogy a pap híveit mindarra tanítsa, a mit azoknak az üdvösségre tudniok kell . . . Természetes, hogy az okos lelkipásztor legeslegelöször is azokat az igazságokat választja beszéde tárgyául, melyek alapjául szolgálhatnak további beszédeinek. Ezen alapvető, vagy mondjuk : elsőrendű igazságokat állítsa tehát mindenek előtt össze az egyházi év beosztása szerint. A jeligével egyelőre ne törődjék, se ne aggódjék a felett, hogy fogja majd az elölegesen meghatározott tárgyat az illető szent szakaszszal összehangzásba hozni; legyen csak a kijelölt tárgy összehangzásban az idővel és esetleg a helylyel, szóval: legyen alkalomszerű, akkor aztán könnyű lesz azt beilleszteni a szent szakaszba és egyúttal a jeligét is megállapítani. Ha a hitszónok így halad, hosszabb vagy rövidebb idő alatt átmegy ezen elsőrendű igazságokon s ezzel bezárja szent- beszédeinek első folyamát, mely hogy mennyire lesz ily el- járás mellett tárgyilag változatos, kifejtenem felesleges. 2. A második folyam alatt a mellékfolyókra, a fa ágaira, akarom mondani: az elsőrendű igazságok folyományaira s ezekhez hasonló, az első folyamban fel nem dolgozott kérdé- sekre — a másodrendű igazságok — kerül a sor. — Ha ugyanis a hitszónok követte Booz példáját, kinek parancsára az aratók szántszándékkal is elhagyogatták Ruth számára a kalászokat, ha t. i. az első folyam alatt bir parancsolni buzgalmának s egyszerre el nem mond annyit, a mennyi négy szerre is elég lehetne, a hittudományok dús terméssel bővelkedő szántóföldjein könnyen fog újra és újra találni oly kalászokat, melyekből híveinek a második folyam alatt is hasznos lelki tápot készíthet a nélkül, hogy beszéde unal- mássá válnék.
