Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Steinberger Ferencz: Az egyház és a modern tudomány

— 188 —

ban a «Bellum omnium contra omnes». Lehet-e a józan észnek sugallata az oly tan. a mely ellen föl kell lázadnia minden jobb érzésnek: a mely fenekestül felforgatna minden társa- dalmi életet?

A végső ezél az, a mire minden óhajtás, vágy, törekvés irányul. A ki a végső czélt elérte, annak nincs mit többé óhajtania, nincs mi után törekednie, mert hát mit akar az még óhajtani, a ki legfőbb czélját is elérte. Ha tehát az ember önmaga lenne saját magának a végső czélja, akkor az emberi szívben nem támadhatna többé semmi vágy, semmi törekvés, mert már a végsőt is elérte, midőn önmagát bírja. Mit mond erre az összes emberiség legbenső öntudata? Év- ezredek óta mint egy hang tiltakozik e felfogás ellen az összes emberiség. Évezredek óta azt tanúsítja az emberiség, hogy kitör szívéből az élénk vágy. sóvárgás, törekvés valami után, a mi öt boldoggá tegye. E szerint az ember önmaga nem lehet önmagának a végső czélja. Tévedés tehát az, a mire a modern tudomány a maga erkölcstanát alapítja.

De a modern tudomány azért fel nem adja a maga elvét. Inkább kegyetlen lesz a szegény emberi szív iránt; nem enged neki semmi reményt sóvárgó vágyainak teljese- (léséhez; nem nyújt neki semmi vigasztalást az élet ezer bajai között. Hová is fordulna vigasztalásért ez a szegény, zaklatott szív, midőn ö önmagának a legfőbb java? Fölötte nem virraszt jóságos atyai szem; nincs, a ki hallja az ö sóhajait; nincs kéz, melyet a kemény sorscsapások alatt megragadjon. A kiállott szenvedésekért nincs számára a juta- lomnak semmi reménye. Családjáért izzadva, fáradva föl- emésztette magát, s most mint megtört aggastyánt hajlékta- lanná tette a gyermekek hálátlansága. Ne reméld te jó öreg, hogy atyai szívednek önfeláldozó szeretete valamikor meg lesz jutalmazva; hisz az égben nem lakik Isten; hisz te magad vagy a te gyógyíthatatlan fájdalmaiddal együtt ten- magadnak végső czélja, jutalma! Vagy küzd valaki a köz- jóért; s íme érdemei irigységet keltenek; a hálátlanság és a hütelenség összezúzzák szívét. Fájdalmában az égre tekint; talán ott megjutalmazza öt lelkiismeretességéért az igaz-