Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Steinberger Ferencz: Az egyház és a modern tudomány

177

lőtt elméleteikkel szégyent hoznak a tudományra és meg- gyalázzák a józan észt.

E soroknak czélja egy példában mutatni meg, hogy hiva- tásának mennyire magaslatán áll az egyház akkor, mikor a modern tudomány handabandái ellen is sorompóba lép, hogy azokra rá süsse a tévedés bélyegét.

*

Azon eszme-áramlatok közt, melyek ma uralkodnak az elmék fölött és melyek a közélet alakulására végzetes hatást gyakorolnak, teljes figyelmünket érdemli meg az, melyet Kant- nak óriási szelleme indított meg s mely százados folyamában egy titáni ész bűvös erejével oly sok elmét meghódított, kik elragadtatással zengenek dicsőítő hymnuszokat a königsbergi bölcselőnek: hogy a valódi bölcselet hajnala ö benne kezdett derengeni; hogy az igazi felvilágosodásnak napja a keleti tenger felöl bukkant fel az európai czivilizáczió szemhatárára; hogy csak azok az igazi bölcselők, a kik a Kant criticizmusá- nak emlőin táplálkoznak. 1 És igyekeznek is a német bölcselők ez áldott emlőkön táplálkozni. «Egy század óta — mondja Fortlage — a mi philosophiánk nem egyéb, mint a Kanttól feltalált és vele a világba lépett rendszernek természetszerű kifejlése; a német bölcselők mindannyian Kantnak kővetői.»1 2 Ez a hódító szellem hazánkban is megtette körútját — nem

1 L. Srnid «Encyklopädie des ges. Erziehungs- u. Unterrichts- wesens» 3. k. 908. s. k. 1. Különben Kant maga is hasonló szerénység- gél nyilatkozik önmagáról, a midőn pl. «Prolegomenái»-ban ezeket mondja: «E prolegomenák majd megértetik vele (az olvasóval), hogy ez (Kant «Kritik»-ja) egy egészen új tudomány, melynek eddigelé gon- dolata sem jutott eszébe senkinek, melynek puszta eszméje is ismeretlen volt s melyhez abból, mi eddig volt, semmit sem lehetett fölhasználni, mint Hume útbaigazító kételyeit. De Humenak sem volt sejtése egy efféle valóságos tudomány lehetségéröl. Ö, hogy biztonságba helyezze hajóját, a partra (a scepticismus partjára) húzta, a hol heverhet és el- rothadhat; míg én kalauzt adok neki, a ki a hajókormányzásnak a földgömb ismeretéből levont biztos szabályai alapján, tökéletes tengeri mappával s kompaszszal fölszerelve, a hajót biztosan vezetheti, a hová kedve tartja.» L. «Kant prolegomenái minden leendő metaphysikához». Ford. Alexander Bernát 9. 1.

2 L. «Christlich-pädagogische Blätter» 1889. évf. 307. 1.

«Hittudományi Folyóirat» 1890.

12