Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Giesswein Sándor: Az ó-egiptomi halottak könyve
149 sírjain foglaltatnak,1 vagy pedig papyrustekercsekre hiero- glyphikns betűkkel vannak írva. Az ide tartozó papyrusok között legnevezetesebbek : az úgynevezett Burton-féle papyrus (British Museum nr. 9900.), mely Memphisböl származik s Xebszeni íródeák holtteteme számára készült.1 2 3 Ezen a meg- lehetős teljes példányon kívül a British Museum még 24 e korból származó kevésbbé teljes vagy töredékes példányt bír. Parisban a Louvre és a Bibliothéque nationale gyüjtemé- nyeiben Naville 17 thebai korszakbeli papyrust talált; leg- jelentékenyebb Szutimesz papyrusa, melyet Guieysse és Lefébure külön is kiadtak.3 Azonkívül még a leydeni, hannoverai, dublini és bulaqi múzeumok tartalmaznak a thebai korszakból származó halotti papyrusokat. E papyrusoknak s a thebai sírok feliratainak szövegét, összesen 77 emlékét, Naville valódi hangyaszorgalommal össze- hasonlítva egybegyüjtötte. Monumentális müve, mely a porosz kormány bőkezű támogatása mellett jelent meg ily czím alatt: «Das aegyp- tische Todtenbuch der 18—20. Dynastie, aus verschiedenen ,, Urkunden zusammengestellt und herausgegeben von Eduard Naville. 1886», három kötetből áll, az első (folióban) a tulaj- donképeni szöveget tartalmazza, a második, hasonló alakban, a variánsokat tünteti fel; a harmadik, negyedrétben, mintegy magyarázatul és bevezetésül szolgál a munkához. 3. A halotti papyrusok harmadik csoportját a XXI—XXV. dynastia korából való papyrusok teszik ki, melyek szövegében az egyes fejezetek még nincsenek megállapított sorrendbe fog1 E sírok a következők: Amenemháé, III. Tutmesz idejéből (XVIII. dyn.). Chaemliáé, III. Amenophis idejéből (XVIII. dyn.). Merneptah Sziptach fáraóé és nejéé Ta-Useré (XIX. dyn.). IV. Ramszeszé \ VI. Ramszeszé S XX. dyn. IX. Ramszeszé ' 2 Szövegét lefordította Massy, Le papyrus de Nebseni. Gand, 1885. 3 Le papyrus funéraire de Soutimés, d'aprés un éxemplaire hiéro- glyphique du Livre des Morts appart. á la Bibi. nat. reproduit, traduit et commenté par P. Guieysse et É. Lefebure 23. pl. Paris, 1877.
