Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Szerkényi Lajos: A zsidó húsvét és a kovásztalanok ünnepe
• '«-'J.W.ü'Uje1 ימיו — 131 — kellett megsemmisíteni. A keserű füvek, melyeket a sült bárányhoz és a kovásztalan kenyérhez kellett enniük, nem arra szolgáltak, hogy a húst talán ízletesebbé tegyék, hanem Izrael fiait azokra a keserűségekre emlékeztették, melyeket négyszázados szolgaságuk ideje alatt Egiptomban elviselni kényszerültek (Móz. II.. 1, 14.), de egyúttal figyelmeztették őket azokra a szenvedésekre is, melyeket a bűnbe esett emberiségnek, tehát a zsidóságnak is egész életén keresztül büntetés gyanánt kell eltűrnie, miket azonban a pászkának évenként megölése és a bűnökért feláldozott bárány húsának élvezete folytán könnyebben elviselhetnek. A kovásztalan kenyér ama lelki tisztaságra és szentségre intette őket, melyre Izrael népének, Isten szövetségesének, az egiptomiak kovászai- tói való megszabadulás után folyton törekednie kell, mert a kovász a lelki romlás symboluma volt, mint ezt az új-szövet- ség számos helyei (Luk. 12. 1. Márk. 8. 15. Máté lő, 6. Gál. 5, 9. stb.) eléggé bizonyítják. A lakoma alatt kiürített négy kehely bort ama négyszeres jótétemény emlékére kellett meginniok, a melyet Isten a Móz, II. 6, 6. 7. verseiben ígért meg népének. De a Pászka-bárány le gki válóbb jelentőségét az által nyerte, hogy az igazi húsvéti báránynak, az Isten bárányának volt előképe, ki elvette a világ bűneit. Ezt az új-szövetség számos helye megdönthetetlenül bizonyítja (Ján. 1, 29. Pét. I. 1, 19. Kor. I. 5, 7. stb.) Ezért nem volt szabad a báránynak csontját törni, mert csak így jelképezhette híven a Messiást, ki valóban abban az órában halt meg, midőn a templom elötornáczában a húsvéti bárányokat levágták. S a mint a pászka bárány vétek- és üdváldozat volt, úgy a Messiás is az egész emberiség bűneiért áldozta föl magát, s ezzel az üdvösséget is megszerezte a bünbeesett emberi nem számára. Az izraeliták húsvét után közvetetlenül a hét napig tartó kovásztalanok ünnepét (ץןוצסה bag hamacczót) ülték meg, mely Alib vagy Niszán hó 15-étöl 21-ig terjedt. Ez az ünnep onnét nyerte nevét, mert, mint fönebb is említők, már 14-töl fogva minden kovászt el kellett a házakból távolítani, s kovásztalan kenyeret, az ú. n. macczótot kellett enniük 9*
