Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Szerkényi Lajos: A zsidó húsvét és a kovásztalanok ünnepe

felelték: «Az U1־ neve legyen áldott most és mindörökké». A következő imák a Messiás után való forró vágyakozást fejezték ki. Miközben a negyedik poharat megtöltötték, a Haliéi többi zsoltárait (a héber szerint a 115 — 118. zs.) énekelték el. Mi- dön a 118. zsoltár 25-ik verséhez értek, az ifjabbak egyike a következő szavakat egyedül mondá: «Áldott, ki az Ür nevében jő», hogy ez által a messiási reménynek az előbbinél is nyomatékosabb kifejezést adjon. Végül a litánia alakú 136. zsoltárt mondták el, mely után a negyedik pohár bort is meg- itták s a húsvéti lakomát ünnepélyesen befejezték. Néha niég ötödik pohár bort is ittak, miközben a 120. és 187. zsoltárt énekelték, e toldalék azonban nem tartozott a húsvéti lakoma megölésének lényegéhez, (v. ö. Buxtorf, Synagog. jud. c. 18.).

Meg kell említenünk a törvény azon intézkedését is, hogy ha valaki a húsvéti időben tisztátalan volt. vagy pedig vala- mely körülmény meggátolta a szent helyen való megjelenés- ben. a következő Szív vagy íjjár hónapban kis- vagy utó- húsvétot tarthatott. Ezt már a Móz. IV. 9. 10. s köv. v. is meg- engedi s Ezekiás király a húsvétot egy alkalommal egy hónap- pal később ülte meg az egész néppel együtt (Króm II. 30., 2.), sőt a Mima (3. f. 5.) azt mondja, hogy ha valaki a törvény- szerű húsvétkor tisztátalan volt, már két nap múlva meg- ölhette a húsvéti bárányt. E kis húsvét a talmudisták szerint abban különbözött a rendes ünneptől, hogy akkor kovászost is lehetett a házban tartani s a Haliéit nem kellett szükség- képen elénekelni.

Az evangélisták által említett azon szokást, hogy húsvét- kor egy foglyot szabadon bocsátottak (Mát. 27, 15. Ján. 18, 39. Luk. 23. 17.), máshol nem találjuk fölemlítve s azt sem tudhatjuk, vájjon zsidó vagy római eredetű volt-e? Ez utóbbit valószínűvé teszi az a körülmény, hogy a rómaiak és a görö- gök kiválóbb ünnepeik, pl. a Bachanaliak, Leetisterniumok alkalmával, később pedig a császárok születése napján az ünnepek tartamára foglyokat szoktak szabadon bocsátani. De Pilátus szavai: za~:\ auvyj&sxa úátv, azt sejtetik, hogy e szokás zsidó eredetit volt s annyira meggyökerezett, hogy azt a rómaiak sem merték eltörölni.

— 128 -