Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Szerkényi Lajos: A zsidó húsvét és a kovásztalanok ünnepe

.....יי

— 119 —

Farvardin (márczius—április), tehát az első hónap elején hat napig ültek meg, azonkívül az egiptorniaknál tavaszkor dívott kosáldozatokra, míg fíaur a húsvétot a rómaiak «Ver sacrum»-ával veti egybe, melyen az isteneknek, de fökép Marsnak a Suovetauriliákat áldozták föl. Sőt Bohlen a Móz. 11. 12,22-ben említett parancsot az Epiphanius (Haer. XIX. 3.) által felhozott régi szokással hasonlítja össze, mely szerint az egiptomiak a napnak a tél fölött aratott diadala jelképező- sere tavasz kezdetén juhaikat, fáikat s egyéb tárgyaikat vörös földdel festették be.

A szémi népeknél, minők a szabatéusok, a babiloniak, a harrániak, az asszírok és az arabok, a tavasz kezdetének meg- ünnepelése szintén szokásos volt s így valószínű, hogy a zsidók is a legrégibb időtől fogva ismerték a tavaszi ünnepe- két, mit sejtetni enged azon hónap neve — Abib, vagyis kalászok hava — melyben a húsvétot megülték, továbbá a bárány és gödölye-áldozatok bemutatása, de ez a régi tavaszi ünnep Mózes intézkedése által új, kiváló történeti jelentőséget nyert s ez az Egyiptomból való kiköltözés ténye által határozott időponthoz lett kötve. Természetes, hogy ez intézkedés követ- keztében a húsvét természeti ünnep jellege s eredeti jelentő- sége lassankint háttérbe szorult s habár egészen nem ment is feledésbe, annál jobban kidomborodott történeti és nemzeti jellege, mely az egiptomi fogságból való kiszabadulás örömét egybekapcsolta a hála érzetével, melyet minden jámbor izraeliiá- nak éreznie kellett az új aratás alkalmával nyert gazdag természeti adományok fölött.

A húsvét eredeti nevét a héber j־|DÖ (pészach) átmenet szótól nyerte, melyből az aram 0£אח (paszcba) származott s innét a görög és a latin nyelvbe pascha név alatt ment át. Megünneplését illetőleg különbséget kell tennünk a húsvétnak egiptomi, első ízben való megtartása és a későbbi évfordulók megölése között, mivel a szertartások egyben, másban eltérnek. A húsvét első megöléséről Móz. II. 12,1—13, 21—23, 28,43—51■ v. in tézkednek, s lényegök a következő:

Abib vagy a későbbi Niszán-hónak (mely a babilon- assziriai Ni—sa—an—nu hónapnévböl származott s az ék-