Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Ócsai József: Eucharisztika és közösség a Hittani kongregáció 1992. május 18-i levele alapján

Szent Ágoston is ugyanerről ír mikor azt hangsúlyozza, hogy bizonyos András és János neve alatt kiadott apokrifek akkor lennének hitelesek, ha a püspöki utódlás bebizonyítaná, hogy valóban tólük származik.1

4. A püspökök szerepe a részegyházakban

A dokumentum ezután a püspökök vezető szerepét taglalja, mellyel az adott részegyházat az Egyház egységébe kapcsolja látható elvként. „A püspök isteni jogánál fogva — és mert beletartozik a püspökök kollégiumába (mindenekelőtt pedig azért, mert közösségben van a pápával, Péter püspöki székével) — az összegyház képviselőjeként kormányoz egy helyi egyházat (egyházmegyéjét).” 1 2 3 4 5

Itt a dokumentum először idézi a II. Vatikáni Zsinat tanítását:

Az egyes püspök viszont saját részegyházában ilyen látható őselve és alapja az egységnek.

A püspök ezen szerepe által lesz a részegyház az egyetemes Egyház tagjává, az egységbe bekapcsolva, és lesz a részegyház az összegyház képe szerint formálva. Hangsúlyozza a dokumentum, hogy ebben a püspöki kollégium fejével és sohasem e fő nélkül van. Itt is a Zsinat alapján mondja ezt:

...megszakítás nélkül megmarad az apostoli testület, fejével, a római pápával együtt - és sohasem e fő nélkül - szintén hordozója az egész Egyházra kiterjedő legfőbb és teljes hatalomnak.

...az egyetemes Egyházat, amelyet az Úr őbennük, az apostolokban alapított meg és Szent Péterre épített, az apostolok fejedelmére.

Ezzel a hangsúllyal igyekszik a Hittani Kongregáció az eucharisztikus ekkleziológia félreértéseit helyreigazítani. A II. Vatikáni Zsinatig ugyanis a pápaság központi szerepére és főségére helyezték a hangsúlyt egyoldalúan. A Zsinat a centralizáció helyett áttért a kollegialitás formájára. Ez a váltás egyes körökben a részegyházak autonómiájának túlhangsúlyozásához vezetett, s ezért kell aláhúzni, hogy „az I. és II. Vatikáni Zsinat elválaszthatatlanul

1 Augustinus, Contra adversarius legis et prophetarum, Liber primus, XX, 39

2 K.Rahner — H.Vorgrimler, Teológiai kisszótár, Bp. 1980, 199

3 Lumen gentium 23.

4 Lumen gentium 22.

5 Lumen gentium 19.

71