Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)
Leo Scheffczyk: A Jézus életében megvalósuló misztériumok jelentősége a keresztény ember hitében és életében
a Jézus életében hatékonnyá váló isteni akaratra éppúgy, mint Isten lényegének titkára is. Ez, ha úgy tetszik az isteni kinyilatkoztatás-aspektusa ezeknek az eseményeknek, amelyekben kinyilvánul Isten akarata és lényege. Az elsőként megnevezett rész-aspektus, amely az isteni üdvözítő akarat kinyilatkoztatására vonatkozik, tartalmazza az isteni megváltásterv kifejtését az emberi történelemben, az Istenember életének eseményeiben és az ember részvételével. Amit tehát Isten az emberiséggel tervezett, az konkrét és szemléletes kifejezést nyer számunkra Jézus életének történetében. Anélkül, hogy a történetről félrehajtanánk a rejtettség fátylát, ami szintén az exinanitio szükségszerű kifejeződése, valóban el kell ismernünk, hogy ebben a Jézus Krisztus megtestesülése és felemeltetése közötti rövid szakaszban — mindegy, hogy az idő közép- vagy végpontjának nevezzük-e, mert mindkettőnek megvan a saját értelme — mindenképp az emberi történelem legfontosabb fázisáról van szó, az üdvtörténet és a szent történet koncentrációjáról, az Atya megtestesült Logoszának közvetlen tevékenysége által. Az atyák meggyőződése ezzel kapcsolatban helyes volt, mikor tipológiájuk és az allegorikus exegézis segítségével Krisztus megjelenésében és életének eseményeiben Isten minden üdvözítő tevékenységének és az emberek közt végbevitt üdvösségre vonatkozó jeleinek beteljesedését látták. Ám ha ebben Isten egész üdvtörténeti vezetése beteljesedést talál, akkor levonhatunk egy további következtetést, és elmondhatjuk: ezekben a történésekben a történelem értelme valósult meg, lelepleződnek Isten és ember közös történetének alapvető erői: összeütközés az Isten és a gonosz között, az ember elszakadása és elhatározása, megalázkodás, ami a fölmagasztaláshoz vezet, a történelem halálos arculatának fölvétele, mint eszköz a végérvényes élet elnyeréséhez, halál, amely a feltámadásig emel. Maximus hitvalló szerint a történelem egész drámája, az Isten és a természet közötti harc, már az Olajfák hegyén lejátszódott jelenetből kiolvasható. Jézus útja leleplezi Isten üdvtörténeti tervét, még ha az emberi logikát felülmúlva is, elvezetve az embert a titok tiszteletére, ahogy ez Pálnál a Rómaiakhoz írt levél üdvtörténeti fejezetének végén (Róm 11,33- 36) történik. Ám a hit pillantásának számára az isteni üdvterv Jézus életútján megmutatkozó emberi- történelmi kinyilvánulása egyúttal magára Isten titkára is fényt vet. Különösen a görög megváltástan helyezte előtérbe a helyes istenismeret és ezzel együtt az istenképiség visszaállítását, mint Krisztus küldetésének lényegi mozzanatát. Ám afelől semmi kétség, hogy Isten kinyilatkoztatása nemcsak magában a megtestesülésben, ment végbe, ugyanolyan kevéssé pusztán az Atyáról szóló szavaiban, hanem inkább Krisztus emberi életének és emberi tetteinek tükrében. Jézus tettei nemcsak az ő istenemberi jelleme miatt különleges rangúak és magasztosak, hanem azért is, mert az isteni lét titkát is ezek teszik nyilvánvalóvá az emberi megismerés számára, a jánosi Jézus-mondat szerint: „Aki engem látott, az látta az Atyát is” (Jn 14,9). Hogy 61
