Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Leo Scheffczyk: A Jézus életében megvalósuló misztériumok jelentősége a keresztény ember hitében és életében

kiolvasható ebből, hogy ezek a történések példaszerűnek a keresztény élete számára.

Másképp értékeli az eseményeket Szardeszi Meliton (fi50 körül) húsvéti homíliájában: a Szűztől való születést, a kereszten való függést, a földbe való eltemetést és a sírból való feltámadást. Úgy tekinti azokat, mint „az üdvösségünk húsvétjához” hozzátartozó történéseket, mint a központi húsvéti misztérium kibontakozását, mégpedig annak objektív — szoteriológiai jelentésében.

Gazdagabbá és differenciáltabbá válik a motiváció a nyugati területen Hyppolytosnál (f235). Az oikonómia titkából eredően, ami a Fiú elküldését és az emberek közötti látható megjelenését jelenti, Hyppolit képes volt Jézus Krisztus földi tetteinek felfokozott jelentőséget adni. Jézus Krisztus életének minden történésénél a megváltás műve áll a középpontban, amely a megtestesüléssel kezdődik. Ám a megtestesülés, mint olyan, az isteninek elrejtett és nehezen felismerhető történése. Valamiféle inkognitóval egyezik meg, amelyet Krisztus cselekedeteiben újra meg újra föl kell fedeznünk; főleg halálában, pokolra való leszállásában, feltámadásában és második eljövetelében. Jézus életének eseményeit egyfajta megváltói kinyilatkoztatás-történésként gondolja el. A nyomaték e tekintetben a következő hármas kicsengésen van: a megtestesülésen (mint alászálláson és lealacsonyodáson), a kereszthalálon és a föltámadáson. Krisztus úgy támadt föl a holtak közül, hogy ezáltal a mi saját föltámadásunk is láthatóvá váljon. Hyppolitosnál sejthetően Jézus megkeresztelkedését is összeköti szenvedésének misztériumával, mivel az a bűnök bocsánatára utal. Ez az egyik a megváltás-esemény lépcsőzetességét szolgáló teológiai magyarázatok közül.

Az érdeklődés ezen cselekedetek iránt, amelyek a tipologikus írásmagyarázatban már az Ószövetségből kiemelkednek, egyre inkább arra irányul, hogy bennük Isten oikonomiája, vagyis az Atyának az emberiségre vonatkozó megváltásterve előlépjen. Ez elsősorban azáltal történik, hogy Jézus kereszthalálával legyőzte a halált, és életre változtatta az átkot. Ám ez a Jézus Krisztus történetében érvényre jutó, fokozatosan világossá váló oikonómia mindig kinyilatkoztat valamit Isten lényegéről, az ő háromságos létéről is. Nem igaz, hogy a teológia és oikonomia itt (és általában a patrisztikában) elválasztva állnának egymástól. Hyppolitosnál ezekkel a gondolatokkal ugyan még nem dolgoz ki összefüggő tanítást Jézus életének misztériumairól, de jelentőségteljes építőköveket ad annak felállításához: így számára Jézus kezének kiterjesztése a kereszten a kiengesztelődés jele, de a megbocsátásé is. Emellett már ezen eseményeknek Krisztus életével való kapcsolata is világossá válik. Krisztus megkeresztelkedése jel arra vonatkozóan, ami a ke- resztségben a keresztényekkel történik. Szenvedéstörténetté teszi a keresztény életét csakúgy, mint az Egyházét.

52