Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Joseph Ratzinger: Elmélkedések Nagypéntektől Mennybemenetelig

tanítványok örvendeztek az Olajfák hegyéről hazafelé tartva. Túl sokan próbálják meg elhitetni velünk, hogy értelmetlen dolog azt képzelni, hogy a világot átfogó Isten gondolna az emberre, hát még azt, hogy törődne velünk. Milyen szűk istenképük lehet ezeknek az embereknek? Ha Isten elgondolásában minket, embereket vesznek mintául, akik pedig, mivel nem tudunk mindent áttekinteni egyszerre, mindig választani vagyunk kénytelenek a hétköznapi dolgok sok teendői közül. Mennyivel mélyebben megértette az Istent az az ismeretlen szerző, akinek azt a nagyszerű mondatot köszönhetjük, amelyet mottóul írt Hölderlin Hüperionjának elejére: „Non coerceri maximo, contineri minimo, divinum est.” (Amit a legnagyobba sem szoríthatok bele, és amit a legkisebb is befogadhat — ez az isteni.) Istenben helyünk van nekünk is — e reményteljes kijelentés, melyben többmint másfél évezreddel ezelőtt fogalmazta meg az afrikai egyházatya Krisztus mennybemenetelének lényegét, épp olyan kevéssé tekinthető túlhaladottnak, mint ahogy annak idején is aktuális volt: „Vigasztalódjatok test (hús) és vér: tulajdont nyertetek a mennyből és az Isten Országából Krisztusban !” (De car Chr 17).

Fordította: Káposztássy Béla

50