Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Joseph Ratzinger: Elmélkedések Nagypéntektől Mennybemenetelig

végtelen tágasságában. Hit, imádás, szolgálat itt szétválaszthatatlanul egybekapcsolódik és azt a dinamizmust mutatja, mely annak sajátja, aki megnyílik a halottaiból felmagasztalt Úr világalakító felhívására.

Végül forduljunk még egyszer a másik, imént idézett példánkhoz, az em- mauszi tanítványokhoz, és itt ismét ugyanazt találjuk: nem a puszta fizikai értelemben vett együtt-járás az Úrral (úgyis mondhatnánk — nem a pusztán külsődleges Egyházhoz tartozás) adja meg a felismerést: az Ige hallgatása nyitja meg, és a kenyértörés közössége teljesíti be azt. Az Ige és a Szentség kettőségében lévő istentisztelet által találkozhatunk a Feltámadottal; a Jézussal lakomát ülő szeretet nyitja fel szemünket. A fölismert Jézus azután eltűnik előlünk — továbbmenetelre szólít minket.

Ezzel végre látható lesz mennyiben más a mai keresztények helyzete az első tanítványokénál a folyton haladó történelemben. Csak ők láthatták a Feltámadottat, és csak ők győződhettek meg közvetlenül a halálból föltámadott élete testi valóságáról — az első találkozás valóságos tapasztalata nélkül küldetésük alap nélküli lenne. Az viszont rájuk és minden időkre egyaránt érvényes, hogy a Feltámadott nem lehet a pusztán külsőséges kíváncsiság látványossága. Az, hogy őt csak akkor „érinthetjük”, ha küldetése nyomán útnak indulunk, ha „felemelkedünk”, és hogy megérintése az imádás és a küldetés érintése kell legyen. Az, hogy ennek középpontja a „kenyértörés” és tágassága a nap mint nap szolgáló szeretetben van. Aki útnak indul a küldő szóra, aki figyelmesen hallgatja, aki szeret, az ma is megérintheti a Feltámadottat, igaz, másként mint az első tanúk, de példaként előttünk áll és mesterként jár előttünk. A követés ismeri őt.

Krisztus mennybemenetele

A modern ember tudatától az egyházi év talán egyetlen ünnepe sem áll olyan távol, mint Krisztus mennybemenetelének ünnepe: úgy tűnik túl szorosan kapcsolódik egyfajta mitikus világképhez, amelytől ma már meglehetősen távol állunk. így sok katolikus keresztényben is felmerül a kérdés, amit 25 éve Bultmann híressé vált „az Újszövetség és mitológia” c. tanulmányában így fogalmazott meg: „Mi értelme van azt vallanunk, hogy ,alászállott a poklokra’ vagy .felment a mennyekbe’, ha a hitvalló nem hisz már az ezen megfogalmazások alapját képező háromlépcsős világképben?” Persze azt már némiképp túlzott leegyszerűsítésnek érezzük, amikor a híres exegéta kicsivel később így folytatja: „Egyetlen felnőtt ember sem képzeli már el úgy az Istent mint valamiféle a mennyben lakó lényt, hiszen .mennyország’ a szó régi értelmében egyikünk számára sem jelez már reális valóságot. Ugyanilyen kevéssé létezik ma már a pokol, a mitikus alvilág, mely a minket hordozó Föld alatt található. Ezzel Krisztus mennybemenetele és pokolraszállása elintézettnek

46