Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Balthasar Fischer: A Húsvét áhítata, mint az Imaórák Liturgiájának meghatározója

Krisztus új, életet adó törvényét,1 ha nem lennénk tudatában annak, hogy ez a törvény a keresztből fakadó húsvéti életrend. Bár a vasárnapi Kompletóri- um zsoltározása a Miserere antifónát kapta, vajon nem mondható-e el arról is valami egészen hasonló? Hogyan is beszélhetünk különben az Úrban megtalált esti nyugalomról, ha nem gondolnánk arra, hogy ez a béke a megváltot- taknak a húsvéti szentségekben gyökerező békéje.1 2 3

Befejezésül utalnunk kellene arra, hogy az Egyház zsolozsmája által ismert, csekély számú speciálisan vasárnapi himnuszok egyikében van egy erős hatású strófa, melyben a vasárnap és a Húsvét közötti kapcsolat szépen megmutatkozik. A vasárnapi Olvasmányos imaóra himnuszáról van szó („Primo die”), melynek első strófája a régi fogalmazásban így hangzik:

Primo dierum omnium Quo mundus exstat conditus Vel quo resurgens condjtor Nos morte victa liberat.

Az eddigiekből bizonyára világossá vált, hogy a húsvéti motívum, ha nem is mindent általánosan uralva (a liturgia nem szereti az ilyen iskolás témát), de mint alaphangulat átjárja a vasárnapi zsolozsmát. Ha meggondoljuk, hogy olyan húsvéti hálaadásról és ujjongásról van szó, amely hetente visszatér, s amelyet még a szent negyven nap sem szakít meg, akkor a húsvéti motívumnak a vasárnapi zsolozsmában betöltött szerepének első megállapításával tulajdonképpen már bebizonyítottuk, hogy kimondható: a húsvéti lelkűiét az Egyház imájának alaphangulatát adja. Látni fogjuk azonban, hogy a húsvéti motívum hatásának kiterjedése messze meghaladja az évenkénti húsvéti és a hetenkénti vasárnapi ünneplés magjának területét.

1 Az említett föliratsorozatban így hangzik a Zsolt 118 fölirata: Quod ipse (Krisztus) nos imbuat praeceptis et iustificationibus ac legibus suis (de Bruyne 88). Ld. ehhez a L. Brou által kiadott zsoltárgyűjtemények Romana Series c. részében a Zsolt 118-hoz tartozó záró gyűjteményt L. Brou, The Psalter Collects, London, 149, 217.

2 Amobius a Zsolt 4,8b-t és a Zsolt 90,4c-t is az Eucharisztia és a keresztség húsvéti szentségére érti:...accepimus frumentum in corpore, vinum in sanguine, oleum in chrismate (PL 53, 330); scuto corporis, sanguinis, chrismatis... et defendimur et coronamur (uo. 458.).

3 A mai megfogalmazás, mely Szentháromság- áhítata által elárulja újabb eredetét, (és azon pontatlanság által, hogy egy versszakon belül szólítja meg a Szentháromságot és Krisztust is teremtőként) így hangzik: Primo die quo Trinitas beata mundum condidit; vö. C. Blume, Unsere liturgische Lieder, Regensburg, 1932, 77-79.

30