Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)
Gárdonyi Máté: A magyar egyházpolitika tényezői 1848 és 1918 között
2. A kormány Korszakunkban a magyar kormányokat magukat liberálisnak valló pártok alkották. Eltérést ettől csak az ún. koalíciós kormányzás hozott (1906-1910), amikor 5 párt, köztük a katolikus-konzervatív Néppárt volt uralmon. A radikálisok, akik később gróf Károlyi Mihály köré tömörültek, és a szociáldemokrata csoportok a századfordulón vagy csak az után jelentettek nagyobb erőt, de a világháború végéig nem jutottak a parlamentben számottevő szerephez . A kiegyezés és az Andrássy-kormány kinevezése a magyar főpapokban letörtséget okozott.1 Ennek oka, hogy az 1. pontban vázolt jogi érvek alapján újra érvényre jutott az 1848. III. te., és tartalmilag az 1848. XX. te. is, amely kimondja a teljes vallási egyenlőséget és a viszonosságot — vagyis, hogy a katolikus vallás többé nem államvallás. Báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter be is nyújtotta a zsidók emancipációja (1867. XVII. te.) és a görögkeleti egyház autonómiáját biztosító törvény (1868. IX. te.) után, 1868. szeptemberében a vallásfelekezeti törvény javaslatát.1 2 A püspökök tehát a „48-as szellem” föléledésétől tartottak, amely sok kárt okozott az Egyháznak.3 Másrészt a kormányra nagy társadalmi nyomás nehezedett, hogy az abszolutizmus idején hozott törvényeket kiigazítsa.4 A püspökök jól sejtették, hogy a Katolikus Egyház számára kedvező 1855. évi konkordátum is — ha nem is kifejezetten, de a gyakorlatban mindenképpen — hatályon kívül kerül. Az állam és a Katolikus Egyház viszonyának rendezésére tett első javaslat báró Eötvös Józseftől származott. Már 1867-ben levelet intézett Simor prímáshoz, melyben sürgősen megvalósítandónak ítélte a katolikus autonómia ügyét, az egyházi vagyon kezelésének és az iskolaügy problémáinak megoldására. 5 1848-ig ugyanis a Katolikus Egyház, mivel a katolikus vallás államvallás volt, semmi szükségét nem érezte, hogy vagyonának jogi természetét az állammal szemben tisztázza. Az egyháziak — elsősorban a püspökök — által az Egyház vagy a közoktatás javára tett alapítványokat, a vallás- és tanulmá1 Lukács i. m. 155. 2 Lukács i. m. 165 3 Meszlényi Antal: A magyar Katolikus Egyház és az állam 1848/49-ben, SzlT Bp. 1928 4 Lukács i. m. 158 5 Az autonómia-mozgalomról: Hermann i. m. 445-452 és Salacz Gábor: Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában 1867-1918, Auróra Könyvek, München 1974. 28-33; 41-43 181
