Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Gárdonyi Máté: A magyar egyházpolitika tényezői 1848 és 1918 között

után a király a törvényhozó és a kormányzati munka felelősségét megosztotta a parlamenttel és a felelős kormánnyal. A kiegyezés ugyanis a jogfolytonosság elve alapján jött létre, azaz Deák álláspontja szerint azok a törvények érvényesek a magyar jogban, amelyeket a választott magyar országgyűlés hozott és a király szentesített. Ez esetben az 1848. áprilisi törvények voltak az utolsók, melyek a jogfolytonosság elvének megfeleltek, s a dualista állam alkotmánya ezen az alapon állt.1

Ismét hatályba léptek tehát az 1848. áprilisi törvények. Az 1848. III. te. szerint a király az egyházi ügyeket is a minisztérium útján intézte, 1848-ban a király személye körüli miniszter ellenjegyzésével, a kiegyezés után a vallás- és közoktatásügyi minisztérium bekapcsolásával. Ez ellen a Katolikus Egyház püspökei tiltakoztak, mert véleményük szerint a minisztérium szerepének növekedése a főkegyúri jogok föladását jelentette. Korszakunkban többször is fölmerült a kérdés, hogy a főkegyúri jogok a király személyi jogai-e vagy pedig a koronához tartoznak, s így azok gyakorlásába bevonható-e a kormány. Ferenc József a püspökök előtt arra hivatkozott, hogy mint alkotmányos uralkodónak, ebben az értelemben meg van kötve a keze. Viszont adott esetben élt a törvény által biztosított vétójogával, magyar belügyben először éppen egy Egyházat érintő kérdésben (1874. júniusi törvényjavaslat a polgári házasságról)1 2. A püspökkinevezéseknél igyekezett szintén mérséklőén hatni, s mindig szem előtt tartotta a püspökjelöltekkel szemben támasztott legfőbb egyházi követelményt, az egyháziasságot. így például a hetvenes években szóba került Rónay Jácint bencés székesfehérvári megyéspüspöki kinevezése. O bírta a király bizalmát, hiszen lányának nevelője volt. A kormány is támogatta, mivel aktívan részt vett a szabadságharcban, s ezért emigrációba kényszerült. Azonban a püspöki kar részéről kifogás merült föl ellene, mert az emigrációban magyarra fordította Darwin műveit. így sem a király, sem a kormány nem erőltette a jelölését.3

A kilencvenes években változás állt be az uralkodó egyházpolitikai kérdésekben tanúsított magatartásában. Egyrészt semmit sem tett az egyházpolitikai kérdések kiélezése ellen, s így közvetve aktívabb törvényalkotásra bátorította a liberális erőket. A hetvenes, nyolcvanas években a kormány nem töre1 Gratz Gusztáv: A dualizmus kora I.-II. Magyar Szemle Társaság Bp. 1934.1711

2 Gratz i. m. I. 139

3 Lukács Lajos: A Vatikán és Magyarország 1846-1878. A bécsi apostoli nunciusok jelentései és levelezése Magyarországról, Akadémiai kiadó Bp. 1981. 190

179