Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Gárdonyi Máté: A magyar egyházpolitika tényezői 1848 és 1918 között

után a király a törvényhozó és a kormányzati munka felelősségét megosztotta a parlamenttel és a felelős kormánnyal. A kiegyezés ugyanis a jogfolytonos­ság elve alapján jött létre, azaz Deák álláspontja szerint azok a törvények érvényesek a magyar jogban, amelyeket a választott magyar országgyűlés ho­zott és a király szentesített. Ez esetben az 1848. áprilisi törvények voltak az utolsók, melyek a jogfolytonosság elvének megfeleltek, s a dualista állam al­kotmánya ezen az alapon állt.1 Ismét hatályba léptek tehát az 1848. áprilisi törvények. Az 1848. III. te. szerint a király az egyházi ügyeket is a minisztérium útján intézte, 1848-ban a király személye körüli miniszter ellenjegyzésével, a kiegyezés után a vallás- és közoktatásügyi minisztérium bekapcsolásával. Ez ellen a Katolikus Egy­ház püspökei tiltakoztak, mert véleményük szerint a minisztérium szerepé­nek növekedése a főkegyúri jogok föladását jelentette. Korszakunkban több­ször is fölmerült a kérdés, hogy a főkegyúri jogok a király személyi jogai-e vagy pedig a koronához tartoznak, s így azok gyakorlásába bevonható-e a kormány. Ferenc József a püspökök előtt arra hivatkozott, hogy mint alkot­mányos uralkodónak, ebben az értelemben meg van kötve a keze. Viszont adott esetben élt a törvény által biztosított vétójogával, magyar belügyben először éppen egy Egyházat érintő kérdésben (1874. júniusi törvényjavaslat a polgári házasságról)1 2. A püspökkinevezéseknél igyekezett szintén mérséklő­én hatni, s mindig szem előtt tartotta a püspökjelöltekkel szemben támasztott legfőbb egyházi követelményt, az egyháziasságot. így például a hetvenes években szóba került Rónay Jácint bencés székesfehérvári megyéspüspöki kinevezése. O bírta a király bizalmát, hiszen lányának nevelője volt. A kor­mány is támogatta, mivel aktívan részt vett a szabadságharcban, s ezért emig­rációba kényszerült. Azonban a püspöki kar részéről kifogás merült föl ellene, mert az emigrációban magyarra fordította Darwin műveit. így sem a király, sem a kormány nem erőltette a jelölését.3 A kilencvenes években változás állt be az uralkodó egyházpolitikai kérdé­sekben tanúsított magatartásában. Egyrészt semmit sem tett az egyházpoliti­kai kérdések kiélezése ellen, s így közvetve aktívabb törvényalkotásra bátorí­totta a liberális erőket. A hetvenes, nyolcvanas években a kormány nem töre­1 Gratz Gusztáv: A dualizmus kora I.-II. Magyar Szemle Társaság Bp. 1934.1711 2 Gratz i. m. I. 139 3 Lukács Lajos: A Vatikán és Magyarország 1846-1878. A bécsi apostoli nunciusok jelentései és levelezése Magyarországról, Akadémiai kiadó Bp. 1981. 190 179

Next

/
Thumbnails
Contents