Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

W. C. von Unnrik: Kereszténység és nacionalizmus az Egyház történetének első századaiban

jól dokumentált könyvében is, de ezek nem nyújtanak egységes képet. Erre való tekintettel lényegesnek tartjuk újra aláhúzni, hogy tanulmányunkban a nacionalizmussal való kapcsolattal foglalkozunk; egy olyan területtel, amelyet világosan meg kell különböztetnünk az „Egyház és Állam” közötti kapcsolattól, amelyet a keresztényüldözések kapcsán már bőséges irodalom tárgyal. Ugyancsak el kell határolnunk magunkat a „kereszténység és kultúra” közti kapcsolattól, mely a „preparatio evangelica”1 fölfogástól Tertullianus erőteljes elutasító szaváig terjedt, amely hírhedt mondásában maradt fenn: „Mi köze Athénnak Jeruzsálemhez?” Vizsgálatunk természetesen nem kerülheti el ezeket a szempontokat, de legfeljebb érintőlegesen foglalkozik velük.

Két észrevétellel kell még kiegészítenünk bevezető szavainkat. Az első ez: Éppen akkor, amikor a jelen tanulmány először hangzott el előadásként (1951. márc. 29.), egy cikk jelent meg ugyanerről a tárgyról, melyet a keresztény ókor területén jártas tudós, Erik Peterson írt.1 2 A meglepő egybeesést nem hagyhatjuk szó nélkül. Peterson kiindulási pontja kissé eltérő problémát vet föl, nevezetesen azt a kihívást, melyet a különféle nemzetek együttélése jelentett a korai keresztényeknek. Ezért cikkének megjelenése nem kívánta meg saját tanulmányom átdolgozását. Peterson érdekes írása számos olyan gondolatot megvilágít, mely az én lapjaimon háttérben marad, és őszintén egyetértek ezekkel a szavaival: „tanulmányunk lezárásakor be kell vallanunk, hogy nagy témánknak csak kis részét dolgozhattuk föl, és fontos kérdéseket éppen hogy csak érinteni tudtunk.”

Második észrevételem meglehetősen más természetű. C. H. Moore egy tanulmányt adott közre a következő, meglehetősen kevés reményt keltő címmel: „A nacionalizmus hanyatlása a Római Birodalom idejében”.3 Az írás nem túl bátorító hangon kezdődik: „Kétségtelenül sokan fogják úgy érezni, hogy a téma tárgyalásának éppoly rövidnek kell lennie, mint az írországi kígyókról szóló ama híres fejezetnek, amelyet Dr. Johnson fejből tudott. Mert nem volt semmi az antik korban, ami pontosan megfelelne napjaink nacionalizmusának.” Nem jelenti ez azt, hogy témánk súlyát vesztette, és pusztán képzeletbeli problémává szűkült? Szerencsére tézisében ez csak első nekifu1 A kifejezés azt a fölfogást jelenti az egyházatyáknál, hogy a pogány kultúra (különösen a filozófia) Isten terve szerint az evangéliumra való készületet szolgálta (a ford. megj ).

2 E. Peterson, „Das Problem des Internationalismus im alten Christentum” in: Theologische Zeitschrift VII, 2 (1951 márc-ápr ), p. 81-91, később kisebb változtatásokkal újra publikálva in: Hochland XLIV, Felmar 1952, p. 216-223.

3 In: Transactions and Proceedings of the Philological Association XLVIII (1917), p. 27-36.

162