Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

W. C. von Unnrik: Kereszténység és nacionalizmus az Egyház történetének első századaiban

W. C. van Unnik:

Kereszténység és nacionalizmus az egyház történetének első századaiban1

Huizinga egyik híres aforizmájában óvott a történeti kutatás egy téves megközelítésétől, nevezetesen attól, hogy a hagyomány ízes ragujából megfelelő különböztetés nélkül csak falatokat szolgáljunk föl.1 2 Élesen körülhatá- roltnak kell lennie annak a kérdésnek, amelyet a kutató a múltra kíván föltenni.

Érdemes szívünkön viselnünk ezt a jótanácsot, mikor a korai egyház történetében a kereszténység és a nacionalizmus közötti kapcsolatról kívánunk számot adni. Míg a „kereszténység” fogalma tanulmányunkban meglehetősen jól körvonalazott, ez nemigen mondható el a „nacionalizmus” esetében. Ezért kiindulási pontként azt a munkahipotézist választjuk, melyet a jelen gyűjteménykötet 3 első tanulmánya körvonalaz; amely talán fölülvizsgálatra szorul majd, mégis igen hasznos irányjelzőként segíti a kutatót a tények nyomon követésében.

A tanulmányból két meghatározást emelek ki, melyek vizsgálandó tárgyunk lényegéhez tartoznak. Elsőként a „nemzet” fogalmának meghatározását: „emberek olyan csoportja, amely szervezetileg autonóm közösség, vagy legalábbis ilyen közösség kíván lenni; amelynek tagjai úgy érzik, hogy a közös múlt és rendszerint bizonyos fokú nyelvi, kulturális és eredetbeli homogenitás egymással megosztott élménye teszi őket egységessé, és akik fönn is kívánják tartani ezt az egységet.” Valamint a következő meghatározást: „a nacionalizmus4 az egyénnek az a törekvése, amely fönntartja saját nemzetét és elősegíti jólétét, mert meggyőződése, hogy az bizonyos értékeket hordoz, és sajátos szerepe van, amit betölt.”

1 Forrás: Sparsa Collecta (The Collected Essays of W. C. van Unnik) Leiden, 1983. pp. 77-94.

2 J. Huizinga, Cultuurhistorische Verkenningen, Haarlem 1930, p. 58.

3 J. Barents et al., Christendom en Nationalisme, ’s-Gravenhage 1955, p. 13 és 17.

4 Meg kell jegyeznünk, hogy a szerző a nacionalizmus fogalmát az európai szóhasználatnak megfelelően kissé eltérő értelemben veszi, mint ma hazánkban értjük. Nálunk a kifejezéshez negatív jelentésámyalat kötődött. A szerző a kifejezés alatt legtöbbször — bár nem mindig — egészséges nemzeti érzést, hazaszeretetet ért. A kifejezés fordításakor — mikor szükséges volt — ezt figyelembe vettük(a ford. megj.).

160