Munkálatok. Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1994)

Albán József: Az élet értékei

„Bennem , idegen égő messzeségek Gyújtottak fáklyát, izzót, tüzeset.

Eljegyeztek a magasságok engem:

A végtelenség vőlegénye lettem.”

Kevés az érték, ritka az értékes...

Vallási életünkre különösképpen jellemző — ha nem is az értéktelenség, de — a hamis értékek halmozása. Beleszületve egy vallási elképzelésbe, engedve a szokások erejének, trófeaként gyűjtögetjük a sok vakító gíccset. S büszkék vagyunk — öntudat nélkül — gyakran hit nélküli vallásosságunkra. Pedig a krisztushívők értékeinek komoly őrzője, az Egyház, éberen vigyázza a reális istenképet. Az Egyházban értelmet kaphat a profán, és lelepleződhet a legragyogóbb álcél is. „ A hit fényében itt tudjuk meg, mi az értelme ennek a mi földi életünknek, amelynek folyamán az Atya megbízásából örök javak reményében ennek a világnak javára fáradozunk és munkáljuk üdvösségünket” (LG 48).

Mégis gyakran éppen ez a fény, a hit értékvilágító fénye hiányzik életünkből, s helyét megújulni nem akaró, biztonságosnak látszó vallásosság tölti el. Bizony, válogatnunk kéne, igényesebben összeállítani lelki életünk napirendjét. Csak a vallási értékek szorgalmas „egymás mellé rakásával” építhetünk fel értékes vallásosságot.

Tán semmi sem áll közelebb a keresztény emberhez, mint ez a napjainkban elfeledett igazság. Hiszen Jézus nem egyszer rámutatott arra, mennyire más az Atya igazsága, mint az embereké, mennyire vakok azok, akik csak néznek, de nem látnak. Az isteni igazságok, értékek felismeréséhez, meglátásához új szemléletre, a szív sajátos látásmódjára van szükség. A szeretet nyitja meg ezekre az értékekre az ember szívét. Aki szeret, beavatottá válik — akár a mesék hőse: érti az állatok nyelvét, látja azt, ami másnak láthatatlan. Körülvesznek bennünket az élet értékei, mindent megkapunk tőlük. Ha nehézségek árán is, de fel kell őket fedezni, kihámozni a dolgok összevisszaságából. Néha ez könnyebben megy: az élet melléktermékeként olykor csillag születik. Ragyogó, átható fényű csillag. Fényével hosszú időn keresztül éltetni tud milliókat. Földi-égi vándor... S az ilyet aztán nem nehéz elfogadni, egyértelműen azonosulni fényével.

Annál keményebb feladat észrevenni a szépet a rút köntösében, a miniatűr igazságokat a mindennapok homályában. Értékelni egy-egy csodálatos (csodabogárnyi) jelenséget, amit az élet éppen csak kiizzad magából.

Hangsúlyozottan kényes oldala ennek az „értékvadászatnak” az emberi kapcsolatok vizsgálata.

143