Munkálatok 1988 (Budapest, Magyar Egyházirodalmi Iskola, 1988)

41

tudná kinyújtani a kezet a más emberek felé, hogy felver e a kapcsolatot velük. Kapcsolatok, vonatkozások, összefüggések, és érintkezések nélkül, teljesen elszi-^- geteltena semmiben állna , és maga is semmivé válna."

Minderről nem feledkezhetünk el, amikor az önmegvalósítás helyét keressük az életünkben, hiszen ezek a gondolatok rávilágítanak arra, hogy nem tekinthető mindenestül autonóm tevékenységnek az önmegvalósítás. Még ha úgy is érzi az ember, hogy maga alakítja az életét, méa, ha sokszor valóban saját tudatos döntésén múlik is a sorsa, legalább nem-megfogalmazot tan feltételeznie kell a rajta kívül álló körülmények kedvező alakulását,

* vele közvetett vagy közvetlen kapcsolatban levő emberek, végeredményben az egész társadalom megfelelő viszonyulását és közreműködését. "Mindennapjainkban lépten- nyomon rászorulunk a jóhiszeműségre. Sohasem nélkülözhetjük, amikor oly dolgokkal és erőkkel kerülünk kapcsolatba, amelyeket nem ismerünk t öviről-hegy ire .. . Több nyíre bizonyosak vagyunk abban, hogy az élelmiszer nem káros az egészségre, és abban a tudatban széliünk repülőgépre, hogy a gép állapota kifogástalan és a személyzet érti a dolgát."7 úzen túlmenően, bármely kedvezőek is a külső adottságok, a hatásuk alól nem vonhatja ki magát az ember, vagyis miközben alakítani akarja a világot, a világ is alakítja őt. És ez nemcsak azt jelenti, hogy illúzió az önmegvalósítás olyan elképzelése, amely azt egyedül a szubjektum tevékenységének és erejének tulajdonítja, hanem azt is, hogy az embernek még önmaga érvényesítésére irányuló cselekedeteiben is leleplezhető a készség, hogy rábízza masát másra, sőt hogy, megnyíljon annak belátására és megtapasztalására, hogy rendeltetése túlmutat önmaga érvényesítésén, hogy a saját tökéletességét munkáló igyekezetből el kell jutnia a személyes kapcsolat önma gát-fe le jtő önátadásáig, "...az ember nem azért él, hogy önrnrgát kiteljesitse és kibontakoztassa. Amennyiben ugyanis az ember életében szó lehet önkiteljesitésről és önmaga kibontakoztatásá- « ról, az csak per effectum, nem pedig per intentionem

érhető el. Embernek lenni annyit jelent, hogy már mindig is önmagunkon túlra, olyasvalamire irányulunk, ami nem mi magunk vagyunk, valamire, ami tetteinknek értei-