Munkálatok 1988 (Budapest, Magyar Egyházirodalmi Iskola, 1988)
18 imádságos életével reflektál arra. A közösség életében aktivan vesz részt és igy válik ez számára Jean Vanier szavaival "a megbocsátás és ünneplés otthonává". A tanítványnak szüksége van lelkivezetőre is, olyan "idősebb testvérre", aki tapasztalt a hit dolgait illetően és akinek a rendszeres beszélgetések alkalmával föl meri tárni élete mélységeit: örömeit, vágpdásait, kisértéseit, küszködéseit, sőt elbukásait is. Imádkozzanak azért és bizzanak benne, hogy a Szentlélek a lelkivezető szavai, tanácsai által megtartja a tanítványt az egyházban Krisztus követésének utján. Egyéni személyes imaélet, keresztény kisközösség, és lelkivezető nélkül a fiatal Istentől, egyháztól való el-» maradása garantált. A felnőtt keresztény sem nélkülözheti hosszabb ideig egyiket sem, de a nagy, életre szóló döntések korszakában egyenesen életveszélyes bármelyiket is elhanyagolni. A mai világban élő minden ember hite - hogy Ratzinger szavával éljünk megkísértett hit, veszélyeztetett hit. Elsősorban nem a hitigazságok elfogadása illetve elutasítása jelent gondot korunk emberének, hanem sokkal inkább istentelen világunk mindenkit hatása alá vonó erkölcsi szorongatása. Megdöbbentő a bűntudat kive- szése az emberi közgondolkodásból. &zt mindig a vallás * tartotta éberen, ám a múlt századi természettudományos forradalom sokakat megkísértett, hogy az ember maga veheti kezébe a fejlődés irányítását, hogy Isten helyett a tudomány-fejlődés bálványa előtt omoljon térdre, attól várja élete megoldását. II.4. "A jó földbe hullott magok..." Ha e mai társadalmakban az erkölcs nem az Isten-ember felelősségteljes kapcsolatán alapszik, hanem társadalmi közmegegyezés, konvenció csupán, akkor természetesen politikai ideológiák hatására akár nap-mint-nap változtatható is, mint azt napjainkban tapasztaljuk. Ennek pedig a társadalom lezüllése a következménye. 4 Az egyház nem kontra-társadalmat alakit ki, hanem kontraszt-társadalma1, olyan közösséget, amelyben az emberek másként élnek, mint az általában szokás. így
