Munkálatok 1988 (Budapest, Magyar Egyházirodalmi Iskola, 1988)
15 nagyszülők gondozása, az egyház anyagi fönntartása stb/, hogyan vélekednek otthon a papról, az egyház problémáiról és jövőjéről. A szülők nevelési módszere is nagyon sokat számit /függetlenül a képviselt igazságtól/, hogy a serdülőkori fiatal elfogadja-e tekintélynek. Az autokratikus demokratikus és laissez-faire stilusok közül a serdül egyedül a demokratikust hajlandó elfogadni. Minél dik- tatórikusabb egy szülő, annál jobban szembefordul vele a kamasz; lehet a szülő buzgón vallásos, autokratikus stilusa miatt a serdülő szembeszáll vele. Ilyenkor, ha szerzetesgimnáziumba kerül is a kamasz, és ott éppen autokratikus vezetésű tanár foglalkozik vele - a pedagógia törvénye szerint ateistává le3z az ifjú, ha viszont a tanár dialógikus, testvéri hangnemben közeledik hozzá, erős esélye van, hogy személyes életpéldájával bizalmat és rokonszenvet ébreszt benne a felnőtt é: elkötelezett keresztény' élet vállalására. A katolikus gimnáziumok tanárai saját életükkel tesznek tanúságot, hogy lehetséges a sácrális és profán világ közötti szakadék áthidalása, bennük a fiatalok példát látnak a világért való felelősség vállalására. Mivel az igényesség, becsületesség, munkára, helytállásra nevelés központi fontosságú a szerzetes gimnáziumokban, ezért erőteljesen érezhető is az onnan kikerült diákok pozitiv hatása az egyház életében, de érződik az egész magyar társadalom életében is. Jó lenne, ha a szerzetes-tanárok az eddigieknél is nagyobb figyelmet szentelnének diákjaik nyári programjának, és főleg végzésük után serkentenék őket, hogy bárhova is kerülnek továbbtanulni vagy dolgozni, kapcsolódjanak be egy helyi plébánia életébe és aktiv kisközösségi tagokként kamatoztassák azt a helyzeti /tudásbeli/ előnyt, amit állami középiskolából kikerült társaikkal összevetve élveznek. Gyakorta másik városba kell költöznie a nagylánynak, a fiúnak, ahol a hirtelen szabadság légkörében erkölcsileg elvesztheti fejét. A lakókelyvált ozás, mégha szülőkkel együtt történik is, mindig nagy kisértés a korábbi életforma föladására. Hála Istennek, so- kn az egyetemre, a főiskolára elkerülve csoporttársaik o,»