Munkálatok 1988 (Budapest, Magyar Egyházirodalmi Iskola, 1988)
12 kiszolgáltatásaink és - fölkeszitéseink hatékonyságáról. Sajnos jogosan lett szólás-mondás, hogy valaki "első és utolsó áldozó", valamint hogy "kibérmálkozott az egyházból". Vajon az ember hagyta el az egyházat, vagy az egyház az embert? A fejlődéslélektan me gál lapit ása szerint a 10 évnél kisebb gyermeknek még nincs közösségigénye. Azonosuló korosztálynak is nevezik, ui. ha a szülő, a tanitó, a hitoktató, a pap egy kicsit is tud nevelni - nincs velük probléma. A gyerek azonosul azzal, aki foglalkozik vele: mindenben utánozza azt. Többnyire elsőállozása után kezd önállósulni, és kialakulni benne a testvéri közösség iránti igény. A probléma és igy a lemorzsolódás már itt jelentkezhet: a magyar egyház feudális hagyományú, még ma is uralkodóan autokratikus stilusa olyan, hogy a tizenéveseket elriasztja. A mai szociológiai kutatások egyértelműen kimutatják hogy bármely 10 évesnél idősebb korosztályú ember, de különösen a serdülő ifjú nem tud élni un. referencia csoport nélkül. A vonatkozási csoport az, ahol jól érzi magát az ember, ahol őszintén megnyílhat problémáiról és ahol védettséget talál a körülötte lévő világ nagy ellenközegével szemben, ami ugyan nem csoport, de mágneses erőteret biztosit. Olyan ez, mint a fizikában a mágneses erő hatása a papírlapra tett vasreszelékre. A társadalom széles kiterjedésű erőtere meghatározza a benne élő emberek magatartását, irányultságát. Ez ellen csak egy kisebb erőtér biztosíthat szabad életteret. Ha a serdülőkori fiatal nem kap keresztény erőteret, akkor a hitoktatás nern érheti el sikerét. Hiszen nem csipán elméleti ismeretek átadásáról van szó - ami a hittanóra helytelenül értelmezett célja -, hanem a keresztény életre kell megtanítani a serdülő fiatalt. Lehet, hogy a 3-lü éves gyermek sziveden betanulta a pátriárkák pontos élettörténetét, vagy szivesen sürgölődött az oltár körül, mindennemű templomi tévéké nvs .égre meg lehetett őket nyerni, de a szülőknek ás a hitoktatóknak szüntelen serkenteni kell őket, hogy váltsák tettekre, amit megértettek. Pl.: Job fölajánlotta szenvedését - te is ajánld föl! "Amit egynek tettetek, nekem tettétek" - tegyétek ti is! Aktivitásukat e g /re
