Munkálatok 1987 (Budapest, Magyar Egyházirodalmi Iskola, 1987)
A húsvét éjszaka
145 A prófétai Írásokban a Teremtő a megváltó Isten képével társul: ^ "Ezt mondja az Isten, az Ur, aki megteremtette az egeket... én fogtam meg a kezed" /íz 42,5-6/. "Ezt mondja az Ur, a teremtőd... Ne félj..." /íz 43,1/ A teremtés eszméje megvilágítja az üdvtörténet más fontosabb eseményeit. Az Exodus, de főleg a végső üdvössé* ► uj teremtésként jelenik meg. Ha a teremtésnek a Bibliában szótériológiai jellege van, az üdvösség a teremtéstörténet szavait használja fel. Az Ozeás 13,4-ben a görög szöveg ezt hirdeti: "En az Ur vagyok a te Istened, aki megerősítettem az eget és megalapoztam a földet; a kezem formálta az ég seregét... Én hoztalak fel Egyiptom földjéről". Malakiás, amikor Izraelt szembeállítja a többi nemzetekkel, a teremtést és a kivonulást társítja: "Vajon nem egy atyánk van-e mindann.yiunknak? Vajon nem ugyanaz az Isten teremtett-e minket? Miért viselkedünk akkor egymással szemben áruló módra, megsértve atyáink szövetségét?" /2,10/ A prófétákban és a zsoltárokban bőséges példát találunk a teremtés és a kivonulás kapcsolatára. A nagy hálaének /Ps 136/ Isten müveit a kezdetektől felvázolja és a visszatérő refrénben a szent történet mély teológiáját foglalja össze a teremtés szótériológiai jellegét hangsúlyozva: "Áldjátok az egek Istenét, irgalma örökké tart". 4. Ábrahám helye az ószövetségi hagyományban A pátriárkái történet legősibb utalását a Deut 26,5 Credo-jában találjuk meg: "Apám vándorló arám volt, aki lement Egyiptomba..." A történet tehát Jákobbal kezdődik, magában foglalja az elnyomatást, a kivonulást és az Ígéret földjét. Más szövegek tanúsítják, hogy Jahve előre ► megígérte Ábrahámnak az egyiptomi kivonulást: "Atyáink előre hírét vették ennek az éjnek, jól ismerve esküidet, amelyeknek hittek" /Bölcs 18,6/. A Ter 15-ben az ünnepi szövetség menetét megszakitja az a néhány vers, amely Ábrahám leszármazottainak 400 éves elnyomást igér: "De én megítélem azt a népet is, » amelynek szolgálniuk kell. Akkor javakban bővelkedve vonulnak ki onnan" /üen 13,4/.
