Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

értékeket követel, amelyeket nehéz elsajátítani, ezért Sámuelhez fordulnak és királyt kérnek tőle, mert más népekhez hasonlóan biztonságban akarnak élni (I. Sám. 8,5).

Sámuel nem akar beleegyezni abba, amit 5 hitehagyásnak tart, de Isten igy szól hozzá: "Fogadd meg a nép szavát mindenben, amit mondanak neked, mert nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük" (Sám, 8,7). Sámuel pedig előrevetíti jövendő életük képét: "A királynak, aki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi és szekér vezetőivé és lovasaivá teszi őket, és szekere előtt futnak

__ Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészitőknek,

szakácsnéknak és sütőknek

__A nép azonban nem akart Sámuel

szavára hallgatni, és mondották: Nem! hanem király legyen felettünk" (I. Sám. 8,11; 13,19). Biztonságot akarnak vásárolni a szabadság árán. Isten nem ezt akarja tőlünk, és ami itt történik, pontosan az ellenkezője a könyve eseményeinek: Isten azt akarja, hogy a rabszolga biztonságát elhagyva, vállaljuk a születő szabad ember bizonytalanságát. Nehéz helyzetben vagyunk, mert ebben az átmenetben még nem tudjuk, hogyan leszünk szabadok, de rabszolgák sem akarunk többé lenni. Emlékezzünk csak, mi történt a zsidókkal a pusztában, hányszor visszasírták azokat az éveket, amikor rabszolgák voltak Egyiptomban, de enni kaptak. Hányszor panaszkodtak, hogy most fedél nélkül vannak, Isten akaratától függenek, akiben még nem tanultak meg tökéletesen bízni; mert Isten megadja a kegyelmet, de a megújulást már ránk bízza.

Az Egyiptomban élő zsidókhoz hasonlóan mi is rabszolgákként töltöttük idáig egész életünket; lelkűnkben, akaratunkban egész lényünkben még nem vagyunk igazán szabad emberek: saját erőnkre hagyatva kisértésbe eshetünk. És ezek a szavak: "ne vigy minket kisertésbe" - ne vess alá minket kemény próbának - arra a negyven esztendőre emlékeztetnek bennünket, amely alatt a zsidók az Egyiptom és az Ígéret földje között elterülő pusztaságon áthaladtak. Vándorlásuk azért tartott ilyen sokáig, mert valahányszor elfordultak Istentől, ütjük is eltért az ígéret földjétől. Az Ígéret földjének egyetlen útja az Ur

93