Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Élő imádság

akkor pedig egy sajátos visszatérést Istenhez fűződő felelősségérzetünkhöz és kapcsolatunkhoz.

Az első lépés tehát, amellyel a zsidók kivonulásának története kezdődik és amelyet nekünk is meg kell tennünk, a rabszolgaság felismerése, mely nem rázható le sem lázadással, sem meneküléssel, mert akár elmenekülünk, akár fellázadunk, rabszolgák maradunk mindaddig, amig nem születünk újjá Istenhez és életkörülményeinkhez fűződő viszonyunkban, miképpen az első Boldogság tanítja: "Boldogok a lelki szegények,mert övék a mennyek országa" (Mt. 5;3). Önmagában véve a szegénység, a rabszolgaság állapota,még nem útlevél aMennyek Országába; a rabszolgát nemcsak földi javaktól, hanem mennyei javaktól is meg lehet fosztani, az ilyen szegénység pedig még nyomasztóbb lehet, mint a földi élet szükségleteinek puszta nélkülözése. Aranyszáju Szent János szerint nem is annyira az a szegény, akinek nincs semmije, hanem inkább az, aki kiván valamit, aminek nincs birtokában.

A szegénység nem abban gyökerezik, hogy mivel rendelkezünk és mivel nem, hanem abban, hogy milyen mértékben vágyódunk az elérhetetlen után. Ha emberi mivoltunkat szem- ügyre vesszük, könnyen rájöhetünk, hogy teljesen szegények vagyunk, mert mindaz, amivel rendelkezünk, soha sem a miénk, bármilyen gazdagok és vagyonosak vagyunk is látszólag. Amikor kinyújtjuk kezünket valami után, hamarosan rájövünk, hogy már el is tűnt. Létünk kizárólag Isten teremtő, uralkodói szavában gyökerezik, aki a teljes, tökéletes nem-létből a létbe hivott bennünket. Életünket, egészségünket nem tudjuk megtartani; és nemcsak egészségünket, hanem számos pszichoszomatikus (lelki-testi) tulajdonságunkat sem: egy nagy tudásu ember például, a fejében megpattant hajszálér miatt, szenilissé válik és megszűnik értelmileg létezni. Érzelmeink birodalmában, valamilyen ismert vagy ismeretlen oknál fogva, egy influenza vagy fáradtság következtében képtelenek vagyunk a kellő pillanatban, elhatározásból szimpátiát érezni valaki iránt, holott nagyon szeretnénk, vagy pedig templomba megyünk és azt érezzük, hogy kőből vagyunk. Ez az igazi szegénység, de ezáltal máris a Mennyek Országának gyermekei leszünk? Nem.

90

I