Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Imádságos találkozások

élgárdája, az Ur harcostársai abban a küzdelemben, melynek során a világ szabadul meg a gonosz és a halál hatalmától. Az egyházat csakis kívülről lehet meghatározni. Belülről az Istenbe ágyazódó lét misztériuma, a találkozás, jelenlét és kö­zösség misztériuma van. Nem egyszerűen emberi közösség ez, mely Isten felé fordult, engedelmeskedik Istennek, s Istenre összpontosul. Elő test, méghozzá olyan test, amely egyszerre emberi és isteni. Van látható alakja: mi magunk; és egy lát­hatatlan: Istehj tehát jőmagunk Istenben, s Isten mibennünk. Egyik szempontból az Egyház Szíriái Szent Efrém meghatáro­zásának megfelelően nem az igazak gyülekezete, hanem a bün- bánat utján járó bűnösöké. Szenvedésében Istenhez kiált, és az ő megváltó közbelépését igényli. Másik szempontból nem egy­szerűen utón van, hanem már meg is érkezett. Vele van Is­ten és az ő békéje. Természete összetett: megnyilvánul mind a megváltásra váró bűnösben, mind a megtestesült Igében, aki igaz Isten és igazi ember. O adja meg a teljes mértékét an­nak az emberségnek, mely a Szentlélek temploma. A Szentlé­lek tagjává tesz bennünket Krisztus testének, az egész Krisz­tusnak, akivé egy napon majd mi is leszünk; mégpedig az e- gyik egyházatyának merész kifejezése szerint "mint egyszülött fiú az egyszülött Fiúban". A Szentlélek Isten Lelke, aki meg­tanít arra, hogyan szólitsuk az Ige Atyját, a mi Atyánkat. Az egyház titokzatos test, melyben a Lélek által azzá le­szünk, ami Krisztus, éppúgy, ahogyan ő is azzá lett, amik mi vagyunk. Az egyházban életünk el van rejtve Krisztussal Is­tenben, Az egyházat lényegében az eszkatologikus kiterjedése különbözteti meg â világtól. Az egyház már az eljövendő kor­szakhoz tartozik. Ezért van jelen az egyház életében Isten Lelke. Ezért intézzük épp hozzá az eukharisztikus imádságot. Az az Ország, melyben majd minden beteljesedést nyer, már jelen van. Isten már minden mindenben, pontosan olyan módon, ahogyan már ott van a kenyérben és borban. Hálát adhat az egyház ebben a világban minden dologért, mert nem csupán je­len szomorúságukban, hanem végső beteljesedésükben is isme­ri a dolgokat. Végső beteljesedésükért ad hálát, nem pedig je­len állapotukért, hiszen ez megbocsáthatatlan volna mind Is­70

Next

/
Thumbnails
Contents