Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Imádságos találkozások
Az eszünkbe ötlő képek közül is legelső Jőb könyvének kilencedik fejezete, ahol ez az oly sokat szenvedett ember mondja: "Hol van egy ember, aki közém és birám közé áll?" - Hol van az a bátor ember, aki Isten és szegény teremtménye közé áll, hogy egyszerre szétválassza és egyesítse őket? Hogy kettéválassza őket abból a szembeállásből, mely egymás rabjává tehet, és hogy egyesítse őket a helyreállított harmónia szabadságában... Ez az ember pedig Krisztus, aki ugyanakkor Isten, megtestesült Ige. O teszi meg ezt a lépést, ő áll a bünbeesett ember és Istene közé. Istennel azonos, de az emberrel is azonos: egyenlő Istennel, mert Isten; egyenlő az emberrel, mert ember, és felkészült rá, hogy isteni szeretetének következményeit emberi testén is elviselje. Ez tehát a közbenjárás, és pontosan ezt jelenti az, hogy mindörökre egy szituáció középpontjába lép be valaki: hisz ugyanaz a Szűztől született Krisztus halt meg a kereszten, mint aki feltámadt a halálból, és mennybemenetelekor emberi testét a Szentháromság misztériumának kellős közepébe vitte föl. Nathalie példájából megláthatjuk, hogy Krisztus ténylegesen maga az Ut, az élet útja, a keresztény létmód igazi lényege, az egyetlen emberi és isteni valóság. 0 az ut az élethez, amely annyira tökéletes és túlcsorduló élet, hogy örökkévalósággal ajándékoz meg mindenkit, aki megéli; sőt még az ezeket körülvevő embereket is: a szent kereszt árán. A vértanúnak a győzelme az, a gyöngének diadala az erős felett, a sebezhető emberi és isteni szeretet győzelme a legyőzhetetlen- nek tűnő gyűlölet fölött, amely csak önmagát meriti ki, s emiatt csak ideiglenesen állhat fönn. Jézus anyjának képe Nathalie hősies áldozata mellett egy másik módon is bele vagyunk helyezve a világba: mégpedig puszta jelenlétünkkel. "A világban vagytok, de nem e világból” - mondotta Krisztus. Úgy 67
