Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Imádságos találkozások

csöndben maradt a kánaáni asszony esedezéseinek hallatára, s így az kénytelen volt összeszedni minden hitét és reményét és emberi szeretetét; úgy ajánlotta föl mindezt Istennek, hogy Isten is kiterjeszthesse Országa viszonyait a választott népen túlra. Krisztus csöndje válaszra késztette őt, a képességeihez való felnövekedést eredményezte. S Isten megteheti ugyanezt hosszabb-rövidebb csönd révén velünk is, hogy mi erőnket és hitünket összeszedve mélyebb kapcsolatba kerülhessünk vele, mint amit könnyebb körülmények között elérhettünk volna. De néha a csöndet borzasztóan véglegesnek érezhetjük. Ismerősek talán Alfred de Vigny szavai:

"Ha - miként olvassuk - az Emberfia a szent kertben felkiáltott, s mégsem nyert meghallgatást; ha az ég elhagy minket mindhalálig, vissza kellene utasítanunk Isten méltánytalan távollétét, s csönddel kellene felelnünk a csöndre. "

Talán nem ezzel az érzéssel fejezte be sok-sok keresztény Krisztusnak az Olajfák hegyén lezajlott haláltusájának olvasását? Bizony meg kell oldanunk ennek a csöndnek problémáját, annak az imádságnak problémáját, melyre látszólag egyáltalán nem érkezik válasz. Ha végigolvassuk az evangéliumot, arra döbbenhetünk rá, hogy az egyedüli meg nem hallgatott imádság Krisztusnak a Getszemáni kertben elmondott imája. Jól meg kellene jegyeznünk ezt, hiszen meglehetősen gyakran igyekszünk Isten csöndjét úgy értelmezni, mint az ember avagy Isten elégtelenségét. Amikor Isten becsületét igyekszünk védeni, azt mondjuk, hogy az én hitem, vagy a te hited nem volt elég erős ahhoz, hogy Isten csodával válaszoljon. Amikor a hitünk gyönge, azt mondjuk, hogy talán Isten nem is válaszolhatott, valamiféle tehetetlenség vagy közöny folytán. Arra viszont már semmit sem tudunk mondani, hogy Krisztus saját imája is megválaszolatlan maradt. Krisztusnak, Isten Fiának hite szükségszerűen tökéletes volt. Nem kételkedhetünk abban, hogy Isten szereti.őt: nem maga Krisztus mondja-e azt, hogy Atyja tizenkét ezred angyalt küldhetné, hogy megszabadítsa őt? Ha Krisztus magárahagyatott, ez azért van, mert Isten előre

54