Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Imádságos találkozások
el, hogy harcoljon értem a földön? Nem azt mondottam apostolaimnak: "Ahogy Atyám küldött engem, úgy küldelek titeket élni és meghalni!" Elfelejtettétek talán az apostolok példáját és tanácsait? - Bizony, Krisztust kell a földön jelenvalővá tennünk, néha győzedelmesen, máskor pedig megfeszítve. Mindig át kell adnunk önmagunkat, sohasem szabad elszaladnunk.Krisztus erejével minden lehetséges számunkra, de nekünk kell vérünket ontani, most nekünk kell harcolnunk és izzadnunk ezért. Nem neki kell lejönnie lés újra végigjárnia mindent. Vagy nem ezt jelentik Krisztus szavai Péterhez a Róma kapujánál történt találkozáskor, amikor az éppen az üldöztetés elől próbált elmenekülni: "Hová mégy Uram? Quo vadis, Domine?" - "Rómába megyek, hogy újra megfeszittessem". A hivatásunk nem az, hogy biztonságban és épségben éljünk, hanem hogy jelen legyünk. Ezen a napon, melyre Isten nevében vállalkozunk, sok alkalmunk lesz arra, hogy megkérdezzük: mit is jelent ez, mit is jelentenek az egymást sorban érő események? Képesnek kell lennünk arra, hogy nyugodtan átelméledjünk mindent, higgadtan tekintsünk arra, ami zavarba hozna, hiszen addig úgysem fogunk tudni mindent megérteni, amig nem látjuk Isten teljes tervét. Majdnem mindig azzal a feltételezéssel követjük el a hibát, hogy az emberi bölcsesség a panaszkodó imádsággal együtt majd elegendő lesz az örök sorsunk problémáinak megoldására. Hiszen minden, még a legje.lentéktelebb részlet is ennek az örök sorsnak s a világ vágyva várt jövőjének része. Az emberi bölcsességnek előtérbe kell engednie a vele szemközt lévő titok szemlélésére irányuló képességet, hogy megpróbálhassa felismerni Isten láthatatlan kezét: azét az Istenét, akinek bölcsessége messze eltér az emberi bölcsességtől. Persze az ő bölcsessége benne van az emberi szívben is. Az élet zűrzavarában csöndes súlyponttá kellene lennünk. Meg kell tanulnunk kivárni azt, amig tisztán értünk meg mindent. Egy angol iró, Evelyn Underhill a tökéletes keresztényt a juhászkutyához hasonlítja. A juhászkutya gazdájának hangja hallatára mozdulatlanul megáll, gazdájára tekint, és igyekszik kitalálni annak akaratát. S Evelyn Underhill hozzáteszi, hogy a kutyá46
