Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Anthony Bloom: Imádságos találkozások

s ahogy az árnyak elsötétültek, egyre inkább féltem. Az egész éjjelt a lépésektől, recsegő hangoktól, felvillanó szemektől, árnyaktól való rettegésben töltöttem el. Féltem saját gyöngesé- gem érzetétől, hisz tudtam, hogy sehová sem fordulhatok segítségért, Akkor elkezdtem Istenhez kiáltani azokkal az egyedüli félelem-szülte szavakkal, melyek ott eszembe jutottak, "Jézus, Dávid fia, bűnös létemre is könyörülj rajtam!" - így telt el az első éjszaka. Reggelre félelmem megszűnt, de éhezni kezdtem. Eleiem után néztem a bokrok között és a mezőkön, s nehéz volt kielégíteni éhségemet. Ahogy pedig lenyugodott a nap, éreztem, hogy újra visszatérnek az éjjeli félelmek, s elkezdtem kiáltani Istenhez félelmemben és reményemben.Napok, majd hónapok teltek igy el. Hozzászoktam a természeti rémekhez, de percről percre ahogy imádkoztam, uj kisértések és próbatételek jelentek meg. A démonok, a szenvedélyek minden oldalról megtámadtak, s ahogy az éjjeli vadállatok már nem. rémisztgettek, a sötétség hatalmai dühödtek lelkem ellen. Még az előbbinél is hevesebben kiáltottam az Úrhoz ugyanazokkal a szavakkal: "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!" Ez a harc évekig folytatódott. Egy napon elértem álhatatosságom határait. Szüntelenül kiáltottam Istenhez lelki vívódásom és nyo* moruságom közepette, de választ nem kaptam. Isten kérlelhetetlennek látszott előttem, s amikor a végső reményszál is elszakadt lelkemben, átadtam magam az Urnák, ezzel a felkiáltással: "Csendben vagy, nem törődsz azzal, hogy mi lesz velem, de mégis Istenem és Mesterem vagy, és inkább meghalok itt, ezen a helyen, minthogy abbahagyjam a keresést."- Hirtelen megjelent számomra az Ur, és béke áradt szét rajtam, sőt köröskörül is mindenen. Előzőleg az egész világ sötétségben látszott előttem, és most az isteni fényben fürödtem, mely a minden teremtményt fenntartó Isten jelenlétét sugározta. Akkor a szeretet és hálálkodás kitörésében azzal az egyedüli imádsággal kiáltottam az Úrhoz, mely mindent kifejezett belőlem: "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, bűnösön". És azóta is öröm, szenvedés, kisértés és küzdelem közepette, vagy olyan pillanatokban, amikor béke száll rám, ezek a szavak mindig felszöknek szivemből. Örömének ez, kiáltás Istenhez; ez az én imádságom és bünbánatom".

42