Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Imádságos találkozások
hatjuk, hogy gyakorta nem olyasmiért imádkozunk, ami föltétlenül szükséges nekünk, hanem azért, ami fölösleges. Az a könnyedség, amellyel meg nem hallgatott imáinkat abbahagyjuk, igazolja, hogy még ha valami olyasmiért imádkozunk is, ami nélkül képtelenek lennénk élni, sem türelmünk, sem kitartásunk nincs ehhez. Végső soron jobban szeretnénk a nélkülözhetetlen dolog nélkül élni, mint elkeseredetten küzdeni érte. Az egyik egyházatya mondja, hogy az imádság egy nyílvesszőhöz hasonlít. Mindig alkalmas a repülésre, célja elérésére, az akadályok keresztülszurására: mégis csak akkor repül el, ha jő ijből erős kéz lövi ki. Csak akkor lövi ki a bika szemét, ha az Íjász célzása erős és pontos. Imádságunkból pedig gyakran épp ez a lelki erő hiányzik,helyzetünk komolyságának megérzése. Bartimeus vak. Nem tudjuk, hogy szemei lassan homályo- sodtak-e el, s a drága, kedves világ lassacskán tünt-e el szeme elől, vagy netán vakonszületett volt. Világosan látunk azonban egy felnőtt embert, aki a poros ut mentén koldul. Rövid, talán harminc esztendőnyi életében hányszor próbálhatta már visz- szanyerni látását! Milyen gyakran járhatott orvosokhoz, papokhoz, kuruzslőkhoz, imákat és segítséget kérve mindazoktól, akik csak adhattak néki! Milyen gyakran bizakodhatott valami olyan reménnyel, amely nemcsak emberre, észre, és tapasztalatra épít, hanem még az emberi jóság és testvériség irgalmába és szánalmába vetett hitre is! Milyen gyakran éledhetett ez a remény újjá csak azért, hogy beteljesületlenül eltűnjön! így most a városkapunál az utszélen találjuk őt, az életbe belekeseredve: már nem törekszik arra, hogy újra visszanyerje látását, hanem csupán a járókelők szeretetadományaiból próbálja tengetni életét. Pedig nem olyan kedvesség ez, mely gyöngéden szeret, hanem hideg kedvesség, mely együttérzés nélkül névtelenül dob oda egy éhes koldusnak kevéske pénzt, s közben még egy tekintetre sem méltatja azt. A járókelő ugyanolyan vak, mint az utszéli koldus, sőt vaksága talán még nagyobb is 38
