Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Henri de Lubac: Szembesülés a jelenkori ateizmussal

szenvet ébresztett bennük, s mégsem csinált titkot "a személyes Istenért folytatott harcából'' (10). Azt kell csak meghatározni, hogy milyen lesz egy ilyen küzdelem természete.Tisztázni kell, hogyan kell lezajlania; más szóval, milyen fegyverekkel kell magunkat felszerelni. Tehát a dolog világos: mivel szellemi küzdelemről van sző, kizárólag szellemi fegyverekkel lehet harcolni: a világosság fegyvereivel.

Ezen felhl azonban, mint minden hasonló esetben -s ezúttal még inkább mint máskor -, számolni kell egy már röviden emlitett követelménnyel. A küzdelemnek szükségszerűen két fronton kell lezajlania, kívül és belül; azaz a szellemi fegyvereknek, melyekhez folyamodunk, csak azzal a feltétellel lehet esélyük a hatékonyságra, ha ugyanolyan jól vetjük be őket egyúttal önmagunk ellen is. Ily módon titkos cinkosságot fedezhetünk majd fel - erről a dialógus hangneme tanúskodik majd - a partnerünk részéről hitünkkel szemben támasztott kritikák és hitünk mindeddig talán nagyon kevéssé felderített igényei között. Előző fejtegetéseink ezt már igazolták. Csak ilyen áron tudjuk kiűzni a farizeizmust. S ugyancsak ilyen áron eredményezhet a viadal, ha Isten is úgy akarja, kétszeresen pozitív végeredményt: az ateizmussal szemben tudniillik, de ugyanakkor a hitetlennek és a hívőnek közös javára, mivel szövetségesekké válnak. Kölcsönösen segítik majd egymást abban, hogy megszabaduljanak mind Isten hamis képeitől, mind pedig az ember összes bálványától. "

Mert a hit mélysége és szilárdsága egyaránt a hivő alázatának a függvénye. Az a hit, ami bennünk van, ami bennünk él és minket meghatároz, nem a mi tulajdonunk. Nem emberi érték. Erősebben fogalmazva nem olyan érték, melyet fix tőkeként birtokolhatunk, vagy ami összekapcsolódhatna bennünk más értékekkel, hogy ily módon szervezze és gazdagítsa emberi létünket. Nem a "természettől” és nem is a "kultúrától" adatik nekünk. S nem is olyan érték, mellyel megtehetjük azt, hogy többé vagy kevésbé lemondjunk róla azért, hogy testvériesebben közeledjünk ahhoz, aki ezzel nem rendelkezik. Ez a kapcsolat lényegénél fogva minket egy olyan valóság felé moz366