Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Henri de Lubac: Szembesülés a jelenkori ateizmussal

Henri de Lubac

SZEMBESÜLÉS A JELENKORI ATEIZMUSSAL

A mai világ a népesség és a gondolkodó elit széles rétegeiben - különbözőbbnél különbözőbb formákban - hitünkkel gyökeresen másfajta emberfelfogást állít szembe, ahonnét száműzték már Istennek mindenfajta figyelembevételét. Istennek a hiánya, sőt Isten tagadása: első pillantásra igy mutatkozik be a sok-sok tan és magatartásforma közös szelleme, amivel a keresztény ember ma mindenütt találkozik környezetében. "Drámai kísérlet az élő Isten fényének kioltására": ez az a harcos forma, melyet gyakran felvesz egy ilyesféle tagadás. A jelenkori ateizmusnak ez a ténye "a Zsinat ösztökéje" (1) lett. A Zsinat kifejezetten arra törekedett, hogy egy ilyen jelenség előtt, mely "korunkban a legsúlyosabb" (2), megvilágositsa és vezesse hivő lelkiismeretűnket. Nem tévedtünk tehát, amikor a "Gaudium et spes" egész konstituciójának "punctum saliens"-ét abban a cikkelyben jelöltük meg, mely az ateizmusról szól.

Azt kell mondani, hogy az első lényeges tanbeli feladat, melyre ez a konstitució sarkall és ösztönöz bennünket, nem más, mint szembesülés a jelenkori ateizmussal. Jól mondjuk: szembesülés. De nem feledjük el azért emiatt azt a szellemet, melyet belénk plántált ez a szöveg, valamint a zsinati mü teljes egésze: t. i. a dialógusnak és a megértésnek azt a szellemét, melyet már az "Ecclesiam suam" enciklika kért tőlünk, amennyiben nem hajlandó arra, hogy bírói Ítéletet mondjon, s amit a pápa újból elismerőleg értékelt a Zsinat 1965. december 7-1 záróbeszédében:

"A laikus és profán humanizmus felbukkant szörnyű alakjában és - bizonyos értelemben - párbajra Mvta ki a Zsinatot. Annak az Istennek a vallása, aki emberré lett, találkozik annak az embernek a vallásával (mert ez is

361