Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Paul Winninger: Diakónus és laikus

3. A szervezett katolikus tevékenység nem diakónusi feladat A diakonátus teológiájának keretében, amely elvben tisztázott és biztos (ha gyakorlati vonatkozásaiban nem is), ajánlatos a laikusok szerepét pontosan körülhatárolni. Ez kettős szerep. Paphiány esetén a laikusok azt a megbízatást kaphatják, hogy mindenféle segédszolgálatot elvégezzenek, különleges esetekben még olyan szolgáltatásokat is, amelyek szokványosán a hierar­chiára tartoznak. Például a hitoktatás és néhány liturgikus fel­adat. Ilyenkor nem különleges elhivatottságuk alapján cselek­szenek mint keresztény laikusok, hanem megbízatásból, illetve helyettesítésképpen. Ha a jövőben ezeknek a feladatoknak egy része a diakónus feladatkörébe tartozna, a laikusoknak semmi okuk nem lenne, hogy sérelmezve érezzék magukat. Ellenke­zőleg. Újra a rendes állapot állna vissza a hagyománnyal és a tridenti zsinattal egyetértésben, amely az ilyen hivatalok vise­lőinek a-felszentelését szorgalmazta. Mindenesetre számtalan feladat vár, az aratnivaló sok, a munkás pedig kevés. A jó- szándékú laikusok mindig találnak lehetőséget arra, hogy a szeretetszolgálat sokaságából kivegyék arészüket.Különösen sa­játos hivatásuk területén. Ez pedig a keresztény tanuságtétel. Másrészt a laikusok valóban hivatottak a "világ meg­szentelésére". Ez a központi küldetésük, itt pótolhatatlanok. A szervezett katolikus tevékenység tulajdonképpeni missziós fe­ladata az, amit Franciaországban - legalábbis névleg - meg­értettek: szavakkal és tettekkel bevinni az evangéliumot a nem keresztény környezetbe. így minden megkeresztelt embernek kötelessége, s minden megbérmáltnak küldetése tanúságot ten­ni Krisztusról és az O egyházáról a családban, a lakótelepen, a gyárban. Ez nem egy különlegesen beiktatott hivatal. Azt je­lenti, hogy kereszténynek kovásznak, a világ világosságának, a föld sójának kell lennie. Kinek-kinek állapota szerint kell szol­gálatot teljesíteni. Mind a laikusnak, mind a klerikusnak. Ez a küldetés nem feltételez felszentelést. Ellenkezőleg: ez utób­bi miatt szűnt meg az aktiv keresztény "laikusnak" lenni, és igy lett tanú éppen ott, ahol a laikus ember tanuságtételének nagyobb súlya van, mint a klerikusénak. 330

Next

/
Thumbnails
Contents