Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Imádságos találkozások
gélium nem külsődleges parancsok sorozata, hanem inkább belső képmások valóságos képtára. És valahányszor nemet mondunk az evangéliumra, visszautasitjuk azt a lehetőséget, hogy a szó szoros értelmében személyek legyünk. Vannak viszont az evangéliumban olyan fejezetek is, amelyek fölhevítik szivünket, amelyek fényt árasztanak értelmünkre és felrázzák akaratunkat. Életet és erőt adnak egész fizikai és erkölcsi lényünknek. Ezek a fejezetek föltárják azokat a pontokat, ahol Isten és bennünk lévő képmása már összetalálkozott, megmutatják a lépcsőfokot, melyet már elértünk; esetleg csak egy pillanatra, futólag, azzal hogy azzá lettünk, amire hivatottak vagyunk. Meg kellene jegyeznünk magunknak ezeket a fejezeteket, még annál is gondosabban, mint az előzőeket. Olyan pontok ezek, ahol már jelen van bennünk, bűnbe esett emberekben Isten képmása. Ezekből kiindulva megpróbálhatjuk magunkat fokozatosan átalakítani azzá a személlyé, akivé úgy érezzük, hogy lenni akarunk és lennünk kellene. Hűségesnek kell maradnunk ezekhez a felfedezésekhez. Legalább ezen az egy ponton mindig hűeknek kellene lennünk. Ha ezt megtesszük, akkor az ilyen fejezetek száma egyre gyarapszik, az evangélium követelményei egyre teljesebben és pontosabban kibontakoznak, a köd lassacskán fölszáll, s meglátjuk annak a személynek a képét, akivé lennünk kellene. Akkor majd elkezdhetünk Isten előtt az igazságban megállni. Persze ahogy van ilyen lényegi, alapvető igazság, Ugyanúgy van pillanatnyi, rész- igazság is. Számtalan alkalommal azért helytelen az imádságunk, mert nem úgy próbáljuk magunkat Isten elé tárni, mint amilyenek vagyunk, hanem ahogyan elképzeljük, hogy ő látni szeretne bennünket. A legpompásabb vasárnapi öltönyben, vagy egyenesen valami kölcsönzött ünneplőben jövünk hozzája. Fontos lenne, hogy még mielőtt imádkozni kezdünk, időt találjunk önmagunk összeszedésére, s igy végiggondolhassuk és tudatosíthassuk azt a valódi helyzetet, melyben Isten elé állunk. Hadd mondhassuk el: "Szivem készen áll, Uram, kész az én szivem!" "Mint szarvasgim a patak vizére, úgy kívánkozik Isten 32
