Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Aquinói Szent Tamás: Lét és lényeg

4. Mindaz viszont, ami kijár valaminek, az vagy természetének princípiumaiból következik, mint pl. a nevetőképesség az emberben, vagy valamilyen más külső létesítő elv által járul hozzá, amint a fény is a levegőben a Nap befolyása következtében van. Lehetetlen, hogy magát a létet a dolog mibenléte vagy a formája okozza, mint valamiféle létesítő ok: mivel igy akármely dolog saját magának lenne az oka, s bizonyos dolgok önönmagukat hívhatnák a létbe, ami viszont lehetetlen. Tehát nyilvánvaló, hogy mindaz a dolog, melynek léte különbözik természetétől, az a létet mástól kapja. S mivel mindazt, ami mástól van, vissza lehet vezetni, mint első okra, arra, ami lényege szerint van, s ekképpen nyilvánvaló az is, hogy létezik olyan dolog, ami létesítő oka minden dolognak, úgy és azáltal, hogy egyedül ő csak a lét; különben a végtelenségig kellene az okok sorában előrehaladni, mivel minden dolognak, amely nem tisztán és kizárólag csak a lét, van létesítő oka, amint azt már mondottuk. Világos tehát, hogy a szellemi létezőket forma és lét alkotja, s hogy ezeknek léte az első léttől származik, ami semmi más csak lét; s ez a legelső ok, aki Isten.

5. Minden dolog pedig, ami valamit mástól fogad be, az potenciális állapotban van ahhoz viszonyítva, s az, amit befogad,” az nem más, mint az ő aktusa. Tehát akkor szükséges, hogy maga a forma vagy a mibenlét, ami a dologban a szellemi mozzanat; potenciális állapotban legyen ahhoz a léthez viszonyítva, amit Istentől befogad; az igy befogadott lét pedig aktus módjára egzisztál a dologban. S ily módon szólunk potencia-aktus és nem pedig matéria-forma összetettségről a szellemi létezőkben, hacsaknem az utóbbiról aequivoc értelemben beszélünk; s igy a következő kifejezések, mint "elszenvedni", "befogadni", "valaminek alávetni lenni" és minden ilyesféle, melyek a dolgokra ráillenek a materialitásuk következtében, aequivoc értelemben járnak ki mind a test, mind a szellemi substantiá-knak, amint ezt a "De Anima" 3-ban (9) a Commentator mondja: és mivel amint azt már mondtuk, az értelmes szellemi létezők mibenléte maga a szellemi létezés, ezért mibenléte vagy lényege éppen az, ami ő maga, és az Is 311