Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Aquinói Szent Tamás: Lét és lényeg

hogy saját természete és belső értelme szerint vizsgáljuk, a másik pedig az, hogy abszolút értelemben szemléljük, s ily módon csak az az állítás igaz róla, ami igy természete és mibenléte szerint) megfelel neki. Ezért aztán, bármi íiiást tu­lajdonítunk neki, hamis lesz az az állítás: pl. az embernek a- mennyiben ember megfelel az értelmesség és az élőlényiség határozmánya és mindazok a tulajdonságok, melyek meghatáro­zásába beletartoznak; a fehér pedig, vagy a fekete vagy bármi ilyesféle, ami nem az emberség lényegéből van, nem felel meg az ember fogalmának, amennyiben ember. Ezért ha azt kér­dezzük; vajon ezt a természetet egynek vagy többnek lehet-e mondani, semleges álláspontra kell helyezkedni:mivel mindket­tő az emberség fogalmán kívül van, de ugyanakkor mindkettő alkalmas arra, hogy hozzájáruljon az ember fogalmához. Ha ugyanis a sokaság következne az ő lényegéből, akkor sohasem lehetne egy, holott mégis egy, azon mód szerint, amint pl. Szőkratészben van. Hasonlóképpen, ha viszont az "egy"-ség a lényegéből (ratio) és fogalmából (intellectus) következnék, ak­kor egy és ugyanaz a természete lenne Szőkratésznek és Pla- tőnnak és nem lehetne azt a "több”-ben megsokszorozni. Más oldalról viszont meg kell vizsgálni, azt a szempon­tot ami szerint egy természet ebben vagy abban létezik; s igy magáról a természetről járulékosan állítunk valamit; abból a szempontból nézve, amiben van, amint például az emberről azt mondjuk, hogy fehér, mivel Szókratész is fehér ember, ámbár az embernek ember mivolta szerint nem jár ki az, hogy fe­hér legyen. Ennek a természetnek pedig kétféle léte van: egyik léte az egyes dolgokban, mig a másik a lélekben valósul meg. A járulékok pedig mindkettő (mind az egyes dolog, mind a lé­lek) részéről kapcsolódhatnak az említett természethez. S igy az egyes dolgokban ugyanaz a természet többszörös létezési formával rendelkezik, mégpedig az egyes dolgok különbözősé - ge szerint; és mégis magának a természetnek, ha t.i. abszo­lúte nézzük, egyik létfajtával sem kell rendelkeznie. Tévedés lenne ugyanis azt állítani, hogy az ember természete, mint ilyen, csak ebben vagy abban a konkrét egyedben létezik: ha 304 »

Next

/
Thumbnails
Contents