Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Aquinói Szent Tamás: Lét és lényeg
azért "egy”, mert megjelölhető formák összességét hordozza, ebből pedig nyilvánvaló hogy a megkülönböztető jegy hozzáadásával, miután megszüntettük azt a meghatározatlanságot, ami a "nem" egységének oka volt, megmaradnak a lényegük szerint egymástól különböző fajok. 3. S mivel amint azt mondtuk, a faj természete az egyes szempontjából nézve meghatározatlan, amint a "nem" természete is meghatározatlan a faj szempontjából nézve; innét van az, hogy az, ami a "nem"-fogalom tartalma, amennyiben azt a fajról állítjuk, bennfoglaltan már jelentésében-jóllehet meg- -nem-különböztetett módon - hordozza mindazt, ami meghatározott módon a fajban megvan. Ugyanúgy az, amit fajnak ne.- vezünk, ahogyan azt az egyedről állitjuk, hogy mindazt kifejezze - jóllehet meg-nem-különböztetett módon -, ami lényegileg megvan az egyedben, s ily módon a faj lényegét az ember elnevezés jelzi. Ezért Szókratészről állitjuk, hogy ember. Ha pedig a faj természetét a megjellegzett anyag pontos körülírásával jelöljük meg, ami nem más, mint az egyediség elve, úgy az a rész módja szerint fog viselkedni, s ily módon az emberség nevét jelöli. Az emberség pedig azt jelöli, amitől ember az ember. A megjellegzett anyag viszont nem az, ami az embert emberré teszi, s igy semmilyen módon sem sorolható azon összetevők közé, melyektől az ember ember. Mivel tehát az emberség a maga értelmi felfogottságában csak azokat a mozzanatokat tartalmazza, amik az embert emberré teszik, nyilvánvaló, hogy jelentéséből ki van zárva, vagy jelentésétől el van vonatkoztatva mindaz, amit meghatározott illetve megjellegzett anyagnak nevezünk. S mivel a részt nem állitjuk az egészről, ezért van az, hogy az emberséget mint olyat, nem állitjuk sem az emberről sem Szókratészről; ezért mondja Avicenna (5), hogy az összetettség mibenléte nem maga az összetettség (aminek t. i. a mibenléte), jóllehet maga a mibenlét is összetett, miként az emberség, meglehet összetett mégsem az ember, sőt kell, hogy olyasvalami fogadja be magába, mint ami a megjellegzett anyag. 301