Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Németh László: Az istenképiség Szent Ireneusznál
és a hasonlatosság Isten kegyelmi rendjéhez tartoznak és ezért a bűn által el is veszithetők (37). Ennek a felfogásnak antig- nosztikus éle van. A gnosztikus tanításban a képiség és a hasonlatosság megmásíthatatlan adottság. Az ember naturaliter, vagy jő vagy rossz, de ez nem függ tőle. A lyoni püspök a képiségnek és a hasonlatosságnak elveszithetőségével az ember szabadságára is utal (38). Kimutatja, hogy a gnosztikus felfogás méltatlan az Istenhez, mert a szükségszerűség rabszolgájává teszi (39). Adám azonban nemcsak a szabadsága miatt veszítette el Isten ajándékát. Isten ugyan a kezdetben megadta a tökéletességet, de az ember még gyerek volt (népiosz) (40), nem volt képes befogadni, fejlődésre szorult rá.Az Isten azért ajándékozta a világot az embernek, hogy a segítségével kibontakoztassa önmagát (41), és képes legyen az ajándékot elfogadni. Ez a fejlődés nem a természetes ember átváltozása természet felettivé (42), mert a növekedés az Atya, a Fiú és a Szentlélek közreműködésével megy végbe (43). Lényegében tehát az Isten képe és hasonlatossága szerinti lét nem a kezdethez tartozik, hanem egyedül a Fiú megtestesülésével vált lehetővé (44). Isten üdvtervében az ember istenképisége a Krisztus 37/ H-J. Jaschke, i. m. 310-311. 38/ J. Daniléou, i. m. 372-37339/ 2,14,4 (J 194 k):... necessitatis servum esse Deum... 40/ D 12: __homo, parvulus erat, quia puer erat et eum necessario decebat accrescere et ita ad statum perfectionis pervenire. ; v. ö. : 4, 38,1 (H 2 292) 41/ 4, 5, 1 (H 2, 154) 42/ J. Daniélou, i. m. 370. 43/ 4, 38, 3 (H 2 296): Patre quidem bene sentiente et iubente, Filio vero ministrante et formante, Spiritu vero nutriente et augente, homine vero paulatim proficiente et perveniente ad perfectum... 44/ 5, 16, 2 (H 2, 368): Quando autem caro Verbum Dei factum est, utraque confirmavit, et imaginem enim ostendit veram, ipse hoc fiens, quod erat imago eius, et similitudinem firmans restituit consimilem faciens hominem in visibili Patri per visibile Verbum; v.ö. : H-J Jaschke, i. m.312. 258
