Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Németh László: Az istenképiség Szent Ireneusznál
meghalt és feltámadt, tehát igazolta a test üdvösségének lehetőségét. Itt élt a földön, ez azt jelenti, hogy az üdvösség az emberi történelemben játszódott le. A megtestesülés, pontosabban Krisztus keresztje, az írás értelmezés kulcsa (15). A gnosztikusok elvetik az Ige testté válását, ezért nem értik meg a Szentirást. Az ismeretlen istent akarják megismerni (16) de azt sem ismerik meg, mert Isten ismerete a megtestesüléssel vált lehetővé (17). A keresztény tanitás pozitiv kifejtésében is a középpont a megtestesülés. Ireneusz nemcsak a gnosztikusokat akarta cáfolni, hanem az apostoli hitet is ki akarta fejteni (18). Arra a kérdésre kereste a választ, hogy miért lett az Isten emberré? (Cur Deus homo?) Felelete egyszerű; Deus homo ut homo Deus (19). Isten tervében az elsődleges a Megváltó személye és a megváltás (20), már a teremtésben ez volt a cél. Ez által a teremtés és a megváltás szoros egységbe került. Problémát okozott az, hogy ha Istennek ez volt a célja, akkor ez miért csak az idők végén történt meg (21). A választ az Oikonomia Theou kifejtésével adja meg. Krisztus nemcsak a közepe Isten üdvtervének, nemcsak rá irányult az egész üdvrend, hanem az az O müve (22). Az üdvtörténetre volt szükség ahhoz, hogy megvalósulhasson a cél és a homo Deus lehessen. Az emberiség kibontakozott, megtanulta elfogadni Isten ajándékát. Ebben a folyamatban az Isten volt a nevelője (23). Az "elfogadás”, "növekedés” és a "nevelés" három kulcsszó, amelyekkel Ireneusz megvilágítja az Oikonomia Theou-t (24). 17/ 4, 20, 1 (H 2, 212): ... nos per Verbum eius perducit ad Deum __ 18/ 5 praef (H 2,313); 3 praef (H 2,1); v.ö.: A.Bengsch, i. m. 17. 19/ A.Bengsch, i.m. 77 20/ L.Scheffczyk, i. m. 44 21/ A.Bengsch, i.m.74. 22/ A.Bengsch, i.m. 80. 23/ 4,37, 7 (J 2,291): Pro nobis igitur haec sustinuit Dominus uti per omnia eruditi, in omnibus in futuram simus cauti et perseveremus in omni eius dilectione, rationabiliter edocti diligere Deum... 24/ A.Bengsch, i.m. 155. 247
