Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)

Orosz László: A korai kerszténység helyi egyházai és hatásuk mai egyházszemléletünkben

a diakónusokkal" (Fil 4). így bármennyire is despotizmus lát- szátát keltheti az, hogy sem keresztelés, sem agapé nem ér­vényes a püspök tudta nélkül (35), alapjában mégis az egység Istentől kijelölt szolgálatát jelenti ez a tisztség, "A püspök __ szolgálatát nem magától, nem is az emberektől nyerte, nem hiú dicuőségvágyből gyakorolja, hanem az Atyaisten és az Ur Jézus Krisztus szeretetében" (Fil 1). Ezért férhet össze na­gyon jól Ignatiosz méltóságával, hogy Antiochia keresztényei közül utolsónak tartja önmagát (Szm 11, 1), hogy az efezusiak- hoz mint tanitványtársaihoz szól, (3,1), a diakónusokat pedig saját szolgatársainak nevezi (Szm 12,2). És hogyha a "diakó­nusoknak is mindenben tetszeni kell mindenkinek" (Tr 2, 3), ak­kor egyértelmű, hogy a "sáfárkodásnak” ez az elsődleges szol­gálata épp a püspöké és a presbitériumé! Az egység szolgáinak éppen ilyen szellem megtartásakor adhat különleges méltóságot a minta, a mennyei hierarchia. A püspököt Szent Ignác már nem is csak apostolutódnak, ha­nem a mennyei Atya képmásának tartja, aki az egész világ­mindenségnek episzkoposza (Mg 3,1). "A presbiterek az apos­tolok tanácsa helyét foglalják el, a számomra oly kedves dia­kónusokra pedig Jézus Krisztus szolgálata van bizva.. . " (Mg 6, 1). Rögtön fölmerülhet a kérdés: vajon miért éppen a litur­gikus funkciót emeli ki ez az analógia, miért nem lehetne in­kább a töretlen igazhitű apostoli tanítás láncolatát visszavezet­ni Isten akaratáig (apostoli szukcesszió), mint azt a már idé­zett zsidókeresztény szerzők tették? Valószínűleg itt is ugyan­az a helyzet, mint Szent Pálnál, aki a megosztott korintusiak előtt szívesebben igényelte az atyai tekintélyt, mint az ókor­ban eléggé lenézett nevelői-tanítói tekintélyt (36). Az elsősor­ban eukharisztián alapuló szeretet-egység Kisázsiában is csak olyan elöljárók révén volt megtartható, akik a liturgikus cse­lekmények során különösen is "Jézus Krisztus akaratában van­nak" (Ef 3,2). 35/ Szm 8, 2-2 36/ Vanyő, 111. o. 234

Next

/
Thumbnails
Contents