Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Anthony Bloom: Imádságos találkozások
.annak a gyermeknek törekvéséhez, aki a forrás eredetét, a viz kezdőpontját keresi, azt a pontot, amely előtt már nine? viz. Ebben az esetben már csak rombolni lehet, nem pedig föltárni. Nem elég azonban felismerni a másik jogát a létezésre, vagy csupán elfogadni azt, hogy ő megmagyarázhatatlanul más. Tudnunk kell látni, hallani és Ítélni. Máskülönben nem válhat gyümölcsözővé a találkozás. Látás Krisztus beszél a tiszta látásról, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy úgy láthassuk a dolgokat, ahogyan vannak. Ha szemünk hibás, árnyékot vetítünk ki a dolgokra, vagy olyan torzult formákat látunk helyettük, melyeket szerencsétlen szemünk alakit ki képzeletünkben. Persze a tiszta látás nem elég. Ki kell választanunk a megfelelő szemszöget. Meg kell találnunk azt a megfelelő távolságot, ahonnan teljes egészében látunk egy tárgyat. Nem lényeges-e ez, mikor egy műalkotást szemlélünk? Egy festményt vagy szobrot nem is túl közelről, s nem is túl távolról kell nézni. Megvan az a bizonyos pont, ahonnan úgy látjuk, ahogyan a művész akarta; az a pont, ahonnan az egészet láthatjuk, s mégsem bilincselnek magukhoz a részletek. Az emberi kapcsolatokkal is ugyanez a helyzet. Meg kell találnunk a megfelelő távolságot, nem időben és térben, hanem benső szabadságban; abban a szabadságban, mely kötelék ugyan, de nem bilincs. Egy régebbi könyvemben említettem egy olyan példát, mely talán hatásosabb itt a hosszas fejtegetésnél. Az angol Charles Williams kiváló müvében bemutat egy halott lányt, aki épp ekkor lett repülőgép-szerencsétlenség áldozata. Testétől elszakadt lelke uj világot fedez fel, amilyet előzőleg sohasem látott; hiszen épp most lépett be a láthatatlan világba, mely mostantól az egyetlen valóság számára. Lelki szemével nem láthatja a látható világot. Egyszerre a Temze partján találja 22