Szemelvények a Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájának munkáiból 1982 (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1983)
Orosz László: A korai kerszténység helyi egyházai és hatásuk mai egyházszemléletünkben
így tehát erősen meglazult a talaja annak a divatos elméletnek, mely szerint a püspök-pap-diakónus szerkezettel intézményesült egyházat a három fokozatos karizmatikus egyház e- lőzte meg, ahol "az apostoli, prófétai és tanitói hivatalba maga Isten iktatta még be válásztottait" (51). Végső soron ennek az elméletnek a hátterében is valami uniformizáló erőszak é- rezhető: mindenáron kizárólag "a karizmatikus egyházszervezetet" kellene felújítani az "emberi struktúrákkal" szemben! Valójában az első harminc év egyházai korántsem ilyen egyöntetűen "karizmatikus strukturáltságu" képet mutatnak. Voltak itt a sajátos palesztinai közösségeken és Szent Pál saját szervezésű közösségei kívül például hellenista diakónusok által alapított föníciai, ciprusi, szjriai egyházközségek. Aztán sajátos és részleteiben mindmáig ismeretlen módon jutott el a kereszténység Rómába, majd esetleg pontosan onnan Egyiptomba: de ezektől is biztosan egészen különböző módon szerveződtek meg az egyházi közösségek János evangélista körül, aki mindvégig tartózkodó maradhatott a "hivatalokkal" szemben. A sokszínűvé terebélyesedett missziós egyházban nem az egyformaságon, hanem az egyetértésen volt a hangsúly: hogy a Szent Pál körül összegyűlő karizmatikusok is mindig párbeszédben maradjanak Jakab presbitereivel és János tanítványaival. Pogány keresztények és zsidőkeresztények, körülmetéltek és körülmetéletlenek végezhették mindaddig közösen az eukharisztiájukat, mig a különféle épületeket mind Jézus Krisztus egyetlen alapjára rakták le (52). 51/ Lietzmann 145. 217
